A Győri Audi ETO kézilabdázója, Stine Oftedal a Bajnokok Ligája-döntőjében játszotta le utolsó meccsét szeretett csapatában. A norvég klasszis győzelemmel köszönt el, valamint őt választották meg a budapesti négyes döntő legértékesebb játékosának (MVP) is.
– A döntő utolsó két percében aztán előtörtek belőlem az érzelmek, ekkor tudatosult bennem, hogy megcsináltuk.
A lefújás után aztán már együtt sírtunk örömünkben a lányokkal. Ahogy a levegőbe dobáltak, igazán éreztem, hogy mennyire szerettek és megbecsültek a csapaton belül. Örültem persze az MVP-címnek is, ha te vagy a győztes együttes irányítója, jó eséllyel indulsz egy ilyen szavazáson, de több csapattársam ugyanúgy megérdemelte volna. Csodálatos hétvége van mögöttem, a szüleim is el tudtak jönni Budapestre, szóval nem is kívánhattam volna szebb búcsút
– mondta Oftedal a Nemzeti Sportnak adott búcsúinterjújában.
Az irányító az év elején arról beszélt, kicsit még nyitva hagyja az ajtót. Most viszont már úgy gondolja, egy klubnál sem fog már játszani, inkább szeretne családot alapítani.
– Valójában eléggé csukva van az az ajtó, csak így elsőre kevésbé hangzott végletesnek. A BL-győzelemmel a csúcson fejezhettem be. Sok játékost láttam, aki visszavonult, de annyira hiányzott neki a játék, hogy talált egy másik megoldást, hogy folytassa. Én sem szeretnék teljesen elszakadni a kézilabdázástól, szívesen részt vennék fiatal irányítók képzésében. Ezenfelül meglátjuk, mit hoz a jövő, elvégeztem az alapképzést gazdaságtan és menedzsment szakon, de egyelőre nem látom magam ezen a területen. Mindenesetre izgatottan várom, milyen lesz a közös életünk (Oftedal Kielbe költözik szintén kézilabdázó vőlegényéhez, Rune Dahmkéhez – a szerk.), eddig jóformán csak a szünetekben lehettünk hosszabb ideig együtt. És végre egyszer lehetek spontán az életben, nem lesz előre megtervezve a programom. Majd meglátjuk, meddig bírom ki…
A 32 éves játékos pályafutása ugyanakkor még teljesen nem zárult le, a nyáron egy fontos esemény vár rá is, a párizsi olimpia. Mondanunk sem kell, az irányító aranyéremmel szeretné megkoronázni a karrierjét.
– Most lesz rá az utolsó esélyem… A korábbi játékokról két bronzérmem van, mindkét elődöntőben az oroszoktól kaptunk ki, akik ezúttal nem lesznek ott a francia fővárosban. Nemcsak nekem, hanem a generációmból sokaknak ez az utolsó, közösen még el nem ért célunk. Hihetetlen lenne olimpiai arannyal lezárni a pályafutásomat, ha összejönne, egy hétig biztos nem tudnám abbahagyni a sírást.
A teljes interjút itt olvashatják.
