Eltelt már némi idő a párizsi olimpia óta, ahol hihetetlen szoros mérkőzések után a világbajnoki címvédő Losonczi Dávid végül az 5. helyen végzett. Akkor sokan azt gondolták, a nekikeseredett fiatalember akár hátat is fordíthat a birkózószőnyegnek, ám szerencsére ez az időszak gyorsan elmúlt. Kipihente magát, megműttette a sérült térdét, ráadásul sikerült megbeszélni az olimpián történteket az edzőivel és a sportágat kíválóan ismerő – édesapja és két testvére is birkózott – családjával.
– Nyilván abban a két-három hétben nagyon rossz volt, de telik az idő, ami tényleg minden sebet begyógyít, plusz egy pozitív szemléletű ember vagyok és, ha az ember a múltban ragad és ott őröli magát, abból nem lesz se előre, se hátra. Igazából az csak az embert hátráltatja és az idejét vesztegeti vele, ha a múltban marad. Megbeszéltem a családdal és az edzőimmel is, mit kellett volna jobban csinálni, de ezt tudom én magamtól, mert látom a hibáim és azt, miben kell fejlődnöm, és most már pozitívan látom a dolgokat. Nyilván az ötödik helynek nem tudok örülni, mert tudom, hogy több volt bennem, de úgy gondolom, ez is egy állomás afelé, hogy a jövőben szép eredményeket érjek el, és ezt így fogom fel – fogalmazott az Origónak adott interjújában Losonczi.
Amint azt már korábban megírtuk, a 24 éves birkózó az otthonról hozott neveltetésének köszönhetően az egyik legfontosabb dolognak a rászorultak segítését tartja. Előbb a világbajnoki címéért kapott 3 millió forintot a lakhatási válságban szenvedőknek adta oda, majd a párizsi 5. helyéért járó 15,7 milliót saját zsebből kiegészítette 16 millióra, majd szétosztotta azt az utolsó fillérig: a pénzből jutott az egészségügynek, a lakhatási problémákkal küzdő embereknek és állatmenhelyeknek.
Losonczi Dávid gyorsan sikeres lett a birkózásban, hat éven keresztül nem talált legyőzőre a korosztályos versenyeken, és bizony nem sok emberrel fordult még elő, hogy az első veresége után konkrétan üdvrivalgás volt a csarnokban, ott örültek az emberek, és mondták, végre megverték Dávidot, megtört az átok, végre vége van a verhetetlenségi mítoszának.
– Ez azért elég kemény volt, 12-13 éves lehettem, és gyerekfejjel nehéz megélni, hogy átok lettem volna. A mai napig büszke vagyok rá, hogy ott nem sírtam el magam, hanem lementem a szőnyegről, kezet fogtam mindenkivel, tűrtem a vereséget. Aztán két hónapra rá ugyanezt a srácot, aki megvert, 45 másodperc alatt tussal legyőztem. Később aztán jóban lettünk, vagyunk, hiszen a felnőtt válogatottban együtt edzünk nap mint nap – elevenítette fel a kötöttfogás 87 kilós világbajnoka.
Nem titkolja, ugyanúgy, mint más sportolóknak, neki is megvan a versenyeken a maga rituáléja. Mindig ugyanabban a ruhában melegít be, ugyanabba a táskába pakol bele. Megvan egy saját rutinja, amit szeret végigcsinálni, mert akkor azt tudja, ha azt elindítja, akkor jó lesz, mert minden a helyén van, minden rendben van.
– A nagyobb versenyek előtt, világbajnokság és olimpia előtt letérdeltem és kértem az Urat, hogy segítsen nekem, de el szoktam mondani, nem nagyon szoktam kérni az Úrtól, hanem csak megköszönöm neki azt, amit adott. Rendben van a családom, szeretjük egymást és azt csinálhatom, amit szeretek. Ami még a babonám, hogy mindig zenét hallgatok a meccs előtt, hogy ki tudjam zárni a világot és összpontosítani tudjak. Van egy listám, mindig azt szoktam hallgatni – árulta el a mélyen vallásos fiatalember.
A sportágra jellemző, hogy a birkózók rengeteget fogyasztanak egy-egy versenyre, és ez alól Losonczi Dávid sem kivétel. Mivel a felkészülését dietetikus is segíti, általában egyezteti vele a napi menüt, amibe időnként bizony belefér az is, hogy csal egy kicsit az előírt étkezésben. Amikor elmegy a barátaival enni, olyankor nem feltétlenül azt eszi, amit kellene, például elfogyaszt egy hamburgert vagy valami hasonlót. Általában öt-hat kilót fogyaszt egy versenyre, és nem egyszerre akar a feleslegtől megszabadulni, hanem szépen, fokozatosan.
– Korán elkezdem nézni a súlyomat, mert nem szeretem azt, hogy hamar öt-hat kilót le kell, fogyjak. 93-92 kilóról kellett fogyjak például az olimpiára, ott az utolsó két kiló leadása nem mondom, hogy jól esett, ott már volt egy kisebb kiszáradás. De általában elég könnyen tudom hozni a súlyomat. Szép lassan viszem le a súlyom, két héttel a verseny előtt már csak két-három kiló plusz van rajtam, négy nappal előtte 89,5 kg vagyok, három nappal előtte 89 kg, két nappal előtte 88 kg, majd egy nappal előtte 87,5 kg-ról indulok és akkor már csak fél kg-t kell a verseny előtti napon leadnom. Azért kell így csinálnom, mert nincs előző napi mérés, versenynapon mérünk be, és ha mindezt úgy csinálod, hogy szaunázol mondjuk öt óráig és kijön belőled minden ásványi anyag és minden só, akkor ott esel majd össze a szőnyegen, mert bemérünk reggel 8.00-kor és 11.00-kor már birkózunk. Régebben előző nap bemértünk délután 5-6 felé, utána ehettél annyit, amennyit csak akartál és másnap 87 kg helyett már 90 pár kg-osan birkóztál – mesélte Losonczi.
Eb-t, vb-t és olimpiát akar nyerni, mielőtt befejezi a pályafutását
Kijelentette, 2028-ra még nem gondol, ezt kérdezték tőle Párizsban is két perccel azután, hogy lejött a szőnyegről. Úgy véli, kis lépésekben kell gondolkodni, rövid távú célokban, mert ha egyből 2028-ra gondolna, akkor elmenne az igazán fontos dolgokról a fókusz, mint az edzésekről, a napi célokról, az Eb-ről és a vb-ről.
– Először csináljuk meg az alapozást, legyek válogatott Magyarországon, aztán legyek Európa-bajnok, majd világbajnok, végül kvalifikáljak az olimpiára, akkor lehet majd ilyenen gondolkodni, erről beszélni. Addig teljesen értelmetlen ezen agyalni, persze tudom, hogy hamar elröppen majd ez a négy év, de kis célokban gondolkodom – tette hozzá a 24 éves sportember.
