Egy csodálatos gól kérdőjelei: kapushiba, lecsúszott vagy zseniális?

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A tizenegyedik rész a vb-történelem egyik legrejtélyesebb góljáról szól, amelyről még évekig zajlott a vita, hogy a 2002-es labdarúgó-vb negyeddöntőjében valójában csak lecsúszott a labda a világklasszis brazil lábáról, vagy Ronaldinho tudatos lövéssel zúzta össze Anglia álmait. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Ronaldinhót ünneplik a társak az angoloknak lőtt csodagólja után a 2002-es világbajnokság negyeddöntőjében Fotó: TOSHIFUMI KITAMURA Forrás: AFP

Sizuoka lélegzetelállítóan gyönyörű város. Tokió és Nagoja között félúton fekszik a Csendes-óceán partján, a neve a sizu (csendes) és oka (hegyek) kandzsi összetételéből származik, teljesen találóan: a környező hegyek szemkápráztató látványt nyújtanak, amelyek koronája a tisztán kiemelkedő Fuji. A labdarúgó-vb társrendezői, a japánok – a másik társ Dél-Korea volt 2002-ben – két csoportmeccs és egy negyeddöntő miatt építettek itt egy gyönyörű stadiont, de nem ám a városban, hanem a közeli sűrű erdők közepén. Június 21-én ráadásul káprázatos időjárással is meglepte az angol és a brazil szurkolókat a sors, ezért egyáltalán nem bánták, hogy komoly gyalogtúrát kellett tenniük az állomástól a stadionig, kárpótolta őket a környezet szépsége. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)

A 2002-es labdarúgó-vb legszebb stadionjában esett a csodagól Forrás: epoca.jp

És parádésnak ígérkezett Anglia és Brazília negyeddöntője is – azt pedig talán senki sem sejtette, hogy itt születik meg az egész világbajnokság legszebb és legvitatottabb gólja is. Anglia erős csapattal és igen merész álmokkal érkezett a tornára. Négy éve David Beckham felelőtlensége miatt a nyolcaddöntőben búcsúztak szintén többre hivatott csapattal – erről majd sorozatunk 34. részében írunk részletesen –, ám mostanra Anglia már megbocsátott az akkor sokáig gyűlölt sztárnak. Már csak azért is, mert ha az utolsó selejtező utolsó percében nincs az ő szabadrúgása a görögök ellen, akkor az angolok ki sem jutnak erre a vb-re.

A labdarúgó-vb brazil támadó triója félelmetes volt

Most a csoportban legyőzték az argentinokat, két biztos döntetlent játszottak a svédekkel és a nigériaiakkal, amivel simán továbbjutottak. A nyolcaddöntőbe jutásért simán lelépték 3-0-ra Dániát, és már készülhettek is az útra Sizuokába. A brazilok valóságos diadalmenetben jutottak el odáig: a csoportban legyőzték Törökországot, kiütötték Kínát, majd Costa Ricát, végül a nyolcaddöntőben az erős Belgiumon is átléptek egy 2-0-s sikerrel. A Ronaldinho, Ronaldo, Rivaldo támadó trió félelmetes teljesítményt nyújtott, a csapat tizenhárom góljából kilencet ők hárman szereztek. Azt sejteni lehetett, hogy amelyik csapat nyer, nagy esélyese lesz a világbajnoki címnek.

Az angolok Michael Owen révén jutottak előnyhöz, majd nem sokkal a szünet előtt Ronaldinho remek helyzetbe hozta Rivaldót, aki kiegyenlített. A fordulás után aztán érkezett az 50. perc: Paul Scholes a jobbösszekötő helyén, harminc méterre a kaputól, szabálytalankodott Klébersonnal. Ronaldinho a szabadrúgást egyből kapura lőtte, a különös ívben szálló labda a kint álló David Seaman fölött a kapu jobb felső sarkába jutott.

A meccs: XVII. labdarúgó-világbajnokság, negyeddöntő: Anglia–Brazília 1-2 (1-1) Sizuoka, 47 436 néző. Vezette: Ramos Rizo (mexikói) Anglia: Seaman – Mills, Campbell, Ferdinand, A. Cole (Sheringham , 80.) – Beckham, Butt, Scholes, Sinclair (Dyer, 56.) – Owen (Vassell, 79.), Heskey. Brazília: Marcos – Lúcio, Roque Júnior, Edmílson – Cafú, Gilberto Silva, Kléberson, Roberto Carlos – Ronaldinho, Ronaldo (Edilson, 70.), Rivaldo. Gól: Owen (23.), ill. Rivaldo (45+2.), Ronaldinho (50.).

A lelátó brazil része elolvadt a gyönyörűségtől, az angol fele nem hitt a szemének, a semlegesek pedig azon tanakodtak, hogy tudatos, parádés gól szemtanúi lehettek, vagy csak lecsúszott a labda Ronaldinho lábáról, és egyáltalán, mit művelt David Seaman, az ő hibája volt a gól, vagy nem tehetett semmit sem? A Népszabadság itthon így foglalt állást: Ronaldinho 

a Kígyó térről akart szabadrúgásból a kapu elé ívelni, ám a beadás mélyre sikeredett, s a kinn álló Seaman fölött a jobb felső sarokba hullott.

A brazilok később Ronaldinho zsenialitását méltatták, szó sem esett lecsúszott labdáról, és nem foglalkoztatta őket az sem, hogy a csatárt nem sokkal később a játékvezető egy szabálytalanság után túl szigorúan ítélkezve kiállította – elvégre a csapat nyert 2-1-re, és ott volt az elődöntőben.

David Seaman tehetetlen volt Fotó: TOSHIFUMI KITAMURA / AFP

Az angolok pedig magukkal voltak elfoglalva. Idézzük ismét a Népszabadságot: 

David Seaman, a peches kapus könnyes szemmel állt a kamerák elé az elveszett negyeddöntő után, és amikor nagy nehezen meg tudott szólalni, sajnálkozását fejezte ki a szurkolóknak, továbbá az elnézésüket kérte.

David Beckham csapatkapitány pedig azt kérte a közvéleménytől, hogy ne tegyék meg a kapust bűnbaknak, és ne hurcolják meg őt úgy, ahogyan négy évvel korábban vele megtették.

Cafu szólt Ronaldinhónak, hogy figyeljen

Ideje tehát eldönteni, hogy a 2002-es labdarúgó-vb legszebb gólját tényleg a véletlen szülte-e. A válaszért hét évet kell visszamenni az időben. A Kupagyőztesek Európa-kupája döntőjét az angol Arsenal és a spanyol Zaragoza játszotta egymással. A meccs a 120. percben is 1-1-re állt, fejben már mindenki a hosszabbításra készült, amikor a spanyolok játékosa, Nayim jó messziről célozta meg a kaput, ami David Seaman feje fölött a hálóba hullott. Bár a döntőben nem játszott, a Zaragoza játékosaként ott volt a meccsen Cafu, a 2002-es brazil válogatott védője, aki emlékezett erre az esetre. Ronaldinho ezt nyilatkozta Sizuokában: 

Cafu korábban szólt, hogy figyeljek, mert az angol kapus rendre kint áll. Figyeltem.

És van még egy fontos adalék: a brazilok kapusa, Marcos másfél évtizeddel később egy interjúban résztelesen felelevenítette ezt a csodagólt: „Aztán pedig Ronaldinho bevágta azt a bizonyos gólt. A mai napig nem dőlt el, hogy beadásnak szánta, vagy kapura lövés volt. Azt mondta, lőni akart, de olyan messziről nem könnyű! 

Két nappal a mérkőzés után azt magyarázta a brazil médiának, hogy látta Seamant, amint kint áll, és úgy döntött, elvállalja. Adtak neki húsz labdát, hogy ismételje meg, de egyszer sem sikerült.

Az a legfontosabb, hogy bement. Nélkülözhetetlen gól volt a későbbi vébédiadalhoz. Micsoda futballista!”

Az utolsó mondat a lényeg. Ennek a cikknek az írója ott volt a meccsen Sizuokában, és a szíve mélyén az angoloknak szurkolt. Ronaldinho góljánál egyszerre voltam boldogtalan és rendkívül boldog. Tudtam, hogy történelmi gólt láthattam élőben, ami leírhatatlan és örök élményt jelent egy páratlan képességű futballistától. És, hogy lecsúszott vagy tudatos volt – kit érdekel?