A futball legnagyobb tragédiája: tucatnyi golyó a fejbe egy öngól miatt

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika-mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A tizenhetedik rész az összes labdarúgó-vb legszomorúbb történetét eleveníti fel 1994-ből, amikor kiderült, egy szerencsétlen öngól akár emberéletet is követelhet, Andrés Escobar meggyilkolása a futballtörténelem felejthetetlen tragédiája.

A végzetes pillanat, amely a tragédiát kiváltotta: Andrés Escobar a földön fekve látja, hogy a lábáról a labda a hálóba vágódik. Fotó: ROMEO GACAD Forrás: AFP

Egyperces vigyázzállás és néma csend előzte meg Washingtonban a Spanyolország–Svájc nyolcaddöntőt július 2-ának délutánján. Az 1994-es labdarúgó-vb legszomorúbb pillanata volt ez, a jelenlévők ugyanis egy olyan fiatal futballista emléke előtt adóztak, aki hat nappal korábban még ott volt a tornán, és mérkőzést játszott. Andrés Escobar a pályán töltötte Kolumbia mindhárom csoportmeccsét, így az utolsót, a Svájc elleni győztes találkozót is június 26-án, és mert a csapata nem jutott tovább, hazautazott. Nem kellett volna: június 2-ára virradóan hajnalban a nyílt utcán agyonlőtték.

Még ment a labdarúgó-vb, amikor már gyászolták Fotó: OMAR TORRES / AFP

A kolumbiai válogatott óriási elvárásokkal utazott el az Egyesült Államokba. Az ország közvéleménye nem kevesebbet, mint aranyérmet várt a csapattól, annyira erősnek ítélte meg a keretet, amit a selejtezők is bizonyítottak. A csapat 1993. szeptember 5-én Buenos Airesben, az Estadio Monumentalban 5-0-ra kiütötte Argentínát, Freddy Rincón és Faustino Asprilla két-két gólt szerzett, Adolfo „El Tren” Valencia egyet, így alakult ki a hat évig tartó argentin hazai veretlenséget megszakító történelmi győzelem. A válogatott csapatkapitánya a boglyas fejű világklasszis, Carlos Valderrama volt, és ezek a nevek is mutatják, nem akármilyen kerettel érkezett meg Kolumbia a világbajnokságra, amely egyébként négy győzelemmel és két döntetlennel nyerte meg a selejtezőcsoportját.

Kolumbia a labdarúgó-vb nagy esélyese volt

Maga a Fekete Gyöngyszem, Pelé is azt nyilatkozta, Kolumbia a legnagyobb esélyes az aranyéremre a világbajnokságon, Francisco Maturana szövetségi kapitány pedig nagy önbizalommal jelentette ki, hogy Kolumbia, Németország és Olaszország lesz a sorrend a dobogón. Ilyen előzmények után valóságos gyomrosként hatott az egész országra, hogy a csapat az első csoportmeccsen 3-1-re kikapott Romániától. A következő ellenfél a házigazda Egyesült Államok volt, és mindenki tudta, Kolumbia számára élet-halál kérdése a győzelem, ha tovább akar jutni, mert két vereséggel elszáll minden reménye.

A felkészülés azonban enyhén szólva nem zajlott zavartalanul. Először Gabriel Gómez kapott fenyegetést, hogy ha játszani mer az Egyesült Államok ellen, akkor otthon felrobbantják a lakását. Aztán Francisco Maturana telefonja csörrent meg, és az ismeretlen hívó halállal fenyegette meg a kapitányt arra az esetre, ha beteszi a csapatba Gómezt. A játékos évekkel később így emlékezett vissza ezekre az órákra egy interjúban:

Fullertonban volt a szállásunk, a Hotel Marriottban, ott vártuk, hogy elkezdődjön a taktikai értekezlet az USA elleni mérkőzés előtt. Délelőtt tizenegykor kellett volna kezdődnie a megbeszélésnek, már fél tizenkettő volt, és Maturana meg Bolillo, a másodedző még sehol. Elmentem megkeresni őket, és látom ám, hogy Pacho zokog, Bolillo pedig képtelen megszólalni. Halálosan megfenyegették őket, hogy ne merjenek betenni engem a csapatba. Azzal zsarolták az edzőnket, hogy ha betesz engem, akkor kiirtják a családját, megölnek engem és az én családomat is.

Gómez nem ijedt meg, de Maturana igen, mire a futballista közölte, akkor ő soha többé nem játszik a válogatottban, és ehhez tartotta is magát. 

A meccs:
XV. labdarúgó-világbajnokság, A csoport, 2. forduló: Egyesült Államok–Kolumbia 2-1 (1-0)
Pasadena, Rose Bowl, 91 ezer néző. Vezette: Baldas (olasz).

Egyesült Államok: Meola – Caligiuri, Balboa, Lalas, Clavijo – Dooley, Ramos, Sorber, Harkes – Wylanda, Stewart.
Kolumbia: Córdoba – Pérez, Escobar, Perea, Herrera – Gaviria, Álvarez, Rincon, Valderrama – de Ávila, Asprilla.
Gólszerzők: Escobar (öngól 35.), Stewart (52.), illetve Valencia (90.)

Kolumbia lényegi taktikai értekezlet nélkül, megzavarodva vonult ki a pályára Pasadenában, és kikapott 2-1-re úgy, hogy Valencia a 90. percben szépített. A 35. percben esett az első gól, egy balról érkező beadást Andrés Escobar előrecsúszva próbált meg menteni, ám a labda a lábáról a már elmozdult Óscar Córdoba mellett a hálóba vágódott. Öngól, ami gyakran megesik, hetekkel később már senki sem emlékszik rájuk. Erre azonban örökké emlékezni fogunk, pedig nem akadt ember a világon, akinek megfordult volna a fejében, hogy egy ilyen szerencsétlen mozzanat bárkinek is az életébe kerülhet.

A gyilkosságnak voltak előzményei Kolumbiában

Kivéve azokat, akik képesek emiatt gyilkolni. Kolumbiában a nagy drogkartellek finanszírozták a legnevesebb futballklubokat, és így a sportág nem volt mentes az erőszaktól. A hírhedt Pablo Escobar csapata például a Deportivo Independiente Medellín volt, és amikor egyszer a játékvezető, Álvaro Ortega nem a drogbáró szája íze szerint fújt, maffiafőnök kivégeztette a sporit. A válogatott ugyan legyőzte még Svájcot a csoportban, de ennek már nem volt jelentősége, a csapat kiesett, és a nemzeti hősök átkozott gazemberekké váltak. A többség haza sem utazott, Gabriel Gómez is elment nyaralni, hogy kivárja, amíg otthon lecsillapodnak az indulatok.

Úgy volt, Andrés Escobar is meglátogatja Nevadában élő rokonait, de inkább hazament Medellínbe, hiába akarta lebeszélni erről a kapitányi tisztéről lemondott Maturana is. Július 2-ára virradó éjjel szórakozni ment a barátnőjével, Pamelával az El Indio nevű bárba vacsorázni. 

Hajnali kettő felé távoztak, amikor egy férfi lépett mellé. Az egyik helyi rádióban nyilatkozott egy névtelenségbe burkolódzott szemtanú, aki szerint a gyilkos a következőt mondta Escobarnak a lövések előtt: „Ez a köszönet az öngólodért!”, majd lőtt, és a egy terepjáró autóval elmenekült a helyszínről, a repülőtér felé véve az irányt.

Írnak hat és tizenkét lövésről is, miszerint a gyilkos mindemn egyes lövés után azt mondta: „Gól”. De ez nem is fontos: a futballistát azonnal kórházba szállították, ahol azonban már nem tudtak segíteni rajta.

A világot megdöbbentették a történtek, senki sem akarta elhinni, hogy egy öngólnak ilyen következménye lehet. John Harkes, aki kapura rúgta a labdát Escobar végzetessé vált öngólja előtt, ezt mondta: 

Sírni lenne kedvem, de azzal semmit nem segítek. Képzeljék el, milyen örömet éreztem akkor, amikor a lövésemből szegény Escobar közvetítésével ugyan, de gól lett. Most pedig azt mondom, bárcsak ne lőttem volna soha kapura a labdát!…

A labdarúgó-vb amerikai szervezőbizottsága is azonnal részvétét nyilvánította az elhunyt családjának, s mindazoknak, akik szerették Escobart. 

– Ez a labdarúgás legszomorúbb napja – mondta Joseph Blatter, a FIFA főtitkára Dallasban. – Ha korábban történt is tragédia a futballban, arra azt mondhattuk, Isten keze van benne. De hogy valakit azért lőjenek le, mert hibázott egy futballmérkőzésen, egészen elképesztő! Ám a labdarúgás elég erős ahhoz, hogy még ezt is túlélje. Hiszen maga a föld is egy labda, amely forog és forog.

Andrés Escobar szobrot kapott Medellínben Fotó: RAUL ARBOLEDA / AFP

Medellínben időközben háromezer ember zarándokolt el a város kosárlabdacsarnokában felravatalozott Escobar holttestéhez. A gyászolók követelték a tettesek elfogását, s azonnali súlyos megbüntetésüket. Medellín polgármestere, Luis Alfrédo Ramos bejelentette, hogy a kolumbiai válogatott többi, világbajnokságon szerepelt játékosa mellé azonnal testőröket rendeltek, hogy ne ismétlődhessék meg a korábbi tragikus eset.

Nagy erőkkel indult meg a nyomozás, az pedig nem volt meglepő eredmény, hogy a gyilkosság mögött a drogmaffia áll, amely jelentős összegekben fogadott az Egyesült Államok elleni győzelemre. A végső megállapítás az lett, hogy a háttérben Juan Santiago és Pedro David Gallón, két közismert bűnöző állt, és a gyilkos lövéseket Gallónék sofőrje, Humberto Munoz Castro adta le. Castrót 43 év börtönre ítélték, ezt később 23 évre mérsékelték, és jó magaviselete miatt végül csak tizenegyet ült le, 2005-ben szabadlábra helyezték.