Kenulapátok a kezekben – Elbúcsúztak Wichmann Tamástól

A Farkasréti temetőben kedden utolsó útjára kísérték Wichmann Tamás kilencszeres világ-, háromszoros Európa-bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes kenust, aki hosszan tartó, súlyos betegség után február 12-én hunyt el 72 éves korában.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

- fogalmazott.

Hozzátette: Wichmann Tamás azt az örökséget hagyja hátra, hogy „emberség és tisztesség minden áron”.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség nevében Vaskuti István, az 1980-as, moszkvai olimpia kenus bajnoka búcsúzott az elhunyttól. Felidézte, hogy Wichmann Tamás az 1960-as években üstökösként robbant be a kenusok közé, nemcsak szálfa termete, széles válla, egész megjelenése miatt volt rendkívüli, hanem a vízen mutatott teljesítménye miatt is, a mozgása látványosan elegáns volt.

„Tizennyolc évesen kezdte az éremgyűjtést és aztán 18 évig folytatta. Mi, fiatalabbak, felnéztünk rá és sokat tanultunk tőle. Nélküle nem lehettünk volna azok, akik lettünk. Nagy fájdalom, hogy a sors nem adta meg neki az olimpiai győzelmet, pedig megérdemelte volna” – mondta elcsukló hangon Vaskuti István.

Miközben felcsendült Louis Armstrong „What a wonderful world” című dala, a koporsót kenulapátok sorfala között vitték a sírhoz. Ott Vaskuti István eltört egy kenulapátot, amelyet Wichmann Tamással együtt eltemettek.

Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. 1962-től 1966-ig az MHS, 1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd 1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt.

Fotók: Nemzeti Sport, MTI

Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2 1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu egyesben 1000 és 10 000 méteren. 1970-től állandó résztvevője volt a világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta Koppenhágában 10 000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert, egyesben 10 000, párosban – Petrikoviccsal – 1000 méteren. 1974-ben, Mexikóvárosban újból 10 000 méteren diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben Szófiában is. 1979-ben megvalósította régi álmát: rövid és hosszú távon is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban egyaránt kenu egyesben 10 000 méteren nyert, ezzel világbajnoki elsőségeinek számát kilencre növelte.

Az 1968-as, mexikóvárosi olimpián Petrikoviccsal kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett, az 1972-es, müncheni olimpián egyesben 1000 méteren lett második, 1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet akasztottak a nyakába. Sportpályafutását 1983-ban fejezte be.

Az év sportolójának választották 1979-ben, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki. Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult, 1987-ben megnyitotta Budapest első „alternatív” kocsmáját, amelyet eredetileg Szent Jupátról, a kenusok „védőszentjéről” nevezett el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.

Életéről, karrierjéről Magyar lapát címmel portréfilm is készült.