– A pályafutásom során megtanultam, hogy mindig a csapat érdekét kövessem. S igen, innen nézve jobb, ha egy posztra legalább két hasonló képességű játékos van. Valamivel kevesebbet játszom, mint korábban, de ez talán még a javára is válik a teljesítményemnek, nem vagyok túlterhelt, frissen, erőtől duzzadva lépek pályára minden alkalommal. Ráadásul, ahogy Botka Endre és Henry Wingo, én is több poszton is tudok játszani. Az egészséges rivalizálás mindenképpen a csapat javát szolgálja.
Lovrencsics Gergő nyilatkozott a lapunknak ekképpen két hónapja, a Lengyelország elleni világbajnoki selejtező előtt. Gyanútlanul, vagy túlzottan is a csapat, a Ferencváros érdekét követve.
Hétfő délelőtt nyilvánosságra hozták, amit napok óta pletykáltak: a Fradi megválik a csupa szív csapatkapitányától. Az is közismert, Lovrencsics maradni szeretett volna, de egy csapatban – legyen az magyar bajnok, sikert sikerre halmozó Ferencváros – nincs szükség három jobbhátvédre. Úgy ítélték meg a vezetők, hogy Lovrencsicstől válnak meg. Kegyetlen világ a profizmus. Ezért is értékelendő, ha őszinte érzelmek törnek fel olykor.
„Felejthetetlen 5 év volt! Egy fejezet lezárul, de örökre a szívembe zártalak titeket! Nagyon szép sikereket értünk el együtt, és ugyanilyen folytatást kívánok Nektek! Hajrá Fradi!” – Lovrencsics Gergő így búcsúzott, s még egy zöld szívet is odabiggyesztett az üzenet mögé.
A játékát olykor lehet bírálni, de hogy Lovrencsicsnek van szíve, az nyilvánvaló.
