Lengyel felesége Lovrencsicsnek szurkol a közelgő vb-selejtezőn

Három nap szabadság. A magyar labdarúgó-válogatottnak az itthon, az NB I-ben szereplő játékosainak ennyi jutott. Mondhatni január eleje óta először. Mától beköltöznek Telkibe, ahol megkezdődik a felkészülés a világbajnoki selejtezők első felvonására, a sorrendben Lengyelország, San Marino és Andorra elleni mérkőzésekre. Lovrencsics Gergőt, a Ferencváros csapatkapitányát különösen erős szálak fűzik első ellenfelünkhöz, hiszen négy éven át a Lech Poznańban futballozott, és a felesége is lengyel.

Lovrencsics Gergő szerint a magyar válogatott egységesebb, mint a lengyel Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– Mire volt elég a mögöttünk hagyott három nap?

– Három? Nem csak kettő? Gyorsan elröpült… Január óta nagyon sűrű a program, szinte minden héten két meccsünk volt. Igaz, hozzá vagyunk szokva, az ősz is így telt, ráadásul hét közben nem úgynevezett népszerűsítő mérkőzéseken léptünk pályára… Hogy mivel telt a szabadság? A szokásosnál több idő jutott a családra. Ha tehetjük, megyünk a természetbe, most is sétáltunk nagyokat az erdőben, s pecázni is voltam a gyerekekkel. Szép lassan belenőnek az édesapjuk hobbijába.

– Családon belül hogyan kezelik a lengyelek elleni meccset? Évődnek egymással vagy ellenkezőleg, kínosan kerülik a témát?

– Viccelődünk. Magyar, lengyel tényleg két jó barát. A sors úgy akarta, hogy most összekerüljünk. Oda-vissza megtapasztaltam, hogyan viszonyul egymáshoz a két ország, a két nép. Nagyon sajnálom, hogy ezt a mérkőzést is szurkolók nélkül kell lejátszani, az egymással szintén jó viszonyt ápoló két tábor biztosan felejthetetlen hangulatot varázsolt volna a stadionba.

– Nem ússza meg a választ. A felesége kinek drukkol?

– Nekem. Öt éve itt élünk, ő is nagyon megszerette Magyarországot. Természetesen tartja a kapcsolatot az ottani szeretteivel, barátaival, ragaszkodik a hazájához, de a magyar futballt immár jobban ismeri és kedveli.

– A korábbi csapattársaival ilyenkor sűrűbb az üzenetváltás?

– Öt korábbi csapattársam is tagja a mostani lengyel keretnek. Jan Bednarek ma már a Southampton, Bartosz Bereszynski a Sampdoria, Tomasz Kedziora a Dinamo Kijev, Karol Linetty a Torino, Dawid Kownacki pedig a Düsseldorf játékosa. Ez is veretes névsor, a lengyel keretből a többség valamelyik topbajnokságban szerepel. A meccs után biztosan beszélgetünk majd, valamelyikükkel mezt is cserélek, miként azt Kedziorával megtettem a Fradi–Dinamo Kijev BL-meccsen. A mérkőzés előtt azonban nem ugratjuk egymást, nem üzengetünk, szerintem jobb ez így.

– Egyre többet cikkeznek arról, az edzőjük, Szergej Rebrov is beszélt róla, hogy a bajnokságban a Ferencváros hatalmas előnye óhatatlanul elaltatja a motivációt. Másfelől ön viszont Botka Endre után Henry Wingo személyében újabb vetélytársat kapott. Hogy éli meg ezt a helyzetet?

– Idén valóban volt egy-két gyengébb meccsünk, lehetséges, hogy a nagy előnynek is van ebben szerepe. Nem tudom. Én a magam részéről addig nem merem kijelenteni, hogy bajnokok vagyunk, amíg matematikailag ledolgozható a különbség. Elkényelmesedni pedig biztos nem lehet. A pályafutásom során megtanultam, hogy mindig a csapat érdekét kövessem. S igen, innen nézve jobb, ha egy posztra legalább két hasonló képességű játékos van.

Valamivel kevesebbet játszom, mint korábban, de ez talán még a javára is válik a teljesítményemnek, nem vagyok túlterhelt, frissen, erőtől duzzadva lépek pályára minden alkalommal. Ráadásul, ahogy Botka és Henry Wingo, én is több poszton is tudok játszani.

Az egészséges rivalizálás mindenképpen a csapat javát szolgálja.

– A lengyelek elleni vb-selejtezőre gondolva mit diktál a szíve és mit az esze?

– Mindkettő győzelmet, természetesen, legfeljebb az eszem azt mondja, nehéz győzelem lesz. Az ősszel bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk ilyen fontos mérkőzéseket is megnyerni. Ezt szeretnénk folytatni, ezért is örülök, hogy Marco Rossi meghosszabbította a szerződését. Rendkívül profi edző, tudja, hogyan lehet a válogatottból a legtöbbet kihozni. Egyénileg a lengyelek talán jobb játékosokból állnak, csapatként viszont mi most egységesebbek vagyunk. A lengyeleknél kapitányváltás volt, Paulo Sousa kiváló edző, de kevés ideje volt, hogy megvalósítsa az elképzeléseit.

– Ahogy már utalt rá, ezt a meccset is zárt kapuk mögött rendezik. Már megszokták?

– Ezt nem lehet megszokni. Az általános járványhelyzet miatt is szomorú vagyok, de nekünk, futballistáknak is egyre nehezebb hétről hétre nézők nélkül játszani. Pedig a Fradinak és a válogatottnak is csodás szurkolótábora van. Nem tehetünk mást, ezt el kell fogadnunk, és bízunk benne, hogy csak visszatér a világ a megszokott kerékvágásba.