– Mire volt elég a mögöttünk hagyott három nap?
– Három? Nem csak kettő? Gyorsan elröpült… Január óta nagyon sűrű a program, szinte minden héten két meccsünk volt. Igaz, hozzá vagyunk szokva, az ősz is így telt, ráadásul hét közben nem úgynevezett népszerűsítő mérkőzéseken léptünk pályára… Hogy mivel telt a szabadság? A szokásosnál több idő jutott a családra. Ha tehetjük, megyünk a természetbe, most is sétáltunk nagyokat az erdőben, s pecázni is voltam a gyerekekkel. Szép lassan belenőnek az édesapjuk hobbijába.
– Családon belül hogyan kezelik a lengyelek elleni meccset? Évődnek egymással vagy ellenkezőleg, kínosan kerülik a témát?
– Viccelődünk. Magyar, lengyel tényleg két jó barát. A sors úgy akarta, hogy most összekerüljünk. Oda-vissza megtapasztaltam, hogyan viszonyul egymáshoz a két ország, a két nép. Nagyon sajnálom, hogy ezt a mérkőzést is szurkolók nélkül kell lejátszani, az egymással szintén jó viszonyt ápoló két tábor biztosan felejthetetlen hangulatot varázsolt volna a stadionba.
– Nem ússza meg a választ. A felesége kinek drukkol?
– Nekem. Öt éve itt élünk, ő is nagyon megszerette Magyarországot. Természetesen tartja a kapcsolatot az ottani szeretteivel, barátaival, ragaszkodik a hazájához, de a magyar futballt immár jobban ismeri és kedveli.
– A korábbi csapattársaival ilyenkor sűrűbb az üzenetváltás?
– Öt korábbi csapattársam is tagja a mostani lengyel keretnek. Jan Bednarek ma már a Southampton, Bartosz Bereszynski a Sampdoria, Tomasz Kedziora a Dinamo Kijev, Karol Linetty a Torino, Dawid Kownacki pedig a Düsseldorf játékosa. Ez is veretes névsor, a lengyel keretből a többség valamelyik topbajnokságban szerepel. A meccs után biztosan beszélgetünk majd, valamelyikükkel mezt is cserélek, miként azt Kedziorával megtettem a Fradi–Dinamo Kijev BL-meccsen. A mérkőzés előtt azonban nem ugratjuk egymást, nem üzengetünk, szerintem jobb ez így.
– Egyre többet cikkeznek arról, az edzőjük, Szergej Rebrov is beszélt róla, hogy a bajnokságban a Ferencváros hatalmas előnye óhatatlanul elaltatja a motivációt. Másfelől ön viszont Botka Endre után Henry Wingo személyében újabb vetélytársat kapott. Hogy éli meg ezt a helyzetet?
– Idén valóban volt egy-két gyengébb meccsünk, lehetséges, hogy a nagy előnynek is van ebben szerepe. Nem tudom. Én a magam részéről addig nem merem kijelenteni, hogy bajnokok vagyunk, amíg matematikailag ledolgozható a különbség. Elkényelmesedni pedig biztos nem lehet. A pályafutásom során megtanultam, hogy mindig a csapat érdekét kövessem. S igen, innen nézve jobb, ha egy posztra legalább két hasonló képességű játékos van.
Valamivel kevesebbet játszom, mint korábban, de ez talán még a javára is válik a teljesítményemnek, nem vagyok túlterhelt, frissen, erőtől duzzadva lépek pályára minden alkalommal. Ráadásul, ahogy Botka és Henry Wingo, én is több poszton is tudok játszani.
Az egészséges rivalizálás mindenképpen a csapat javát szolgálja.
– A lengyelek elleni vb-selejtezőre gondolva mit diktál a szíve és mit az esze?
