Egy térséget többféle szempontból meghatározhatunk, egyazon terület máshová tartozhat földrajzi, politikai, gazdasági, társadalmi vagy kulturális szemszögből. A témával számtalan írás foglalkozik, Szűcs Jenő történész könyvet is írt róla Vázlat Európa három történeti régiójáról címmel.
Vegyük először a földrajzi meghatározást! Közép- és Kelet-Európa kijelöléséhez nézzük meg, hol található a kontinens közepe. Erre a látszólag egyszerű kérdésre sincs egyértelmű válasz: több mint fél tucat helyen találták már meg. Itt, a Kárpát-medencében három település vallja magáénak a címet: a Körmöcbányától északra lévő János-hegy, a zempléni Tállya, valamint a Rahó melletti Terebesfejérpatak. Ha kitekintünk, találunk lengyelországi, fehéroroszországi, litvániai, észtországi helyeket is. A középpontok döntő többségétől Budapest nyugatra helyezkedik el. Ha azt vizsgáljuk, milyen távol van a földrész keleti és nyugati vége, hasonló eredményt kapunk:
Magyarország vitathatatlanul Európa közepén van; ha pedig csak nyugatban és keletben gondolkodunk, inkább az előbbihez tartozik.
Tekinthetjük térségünket Nyugat-Európa keleti peremének, illetve Közép-Európa nyugati felének. Előbbire a Közép-Nyugat-Európa, utóbbira a Nyugat-Közép-Európa meghatározás lenne alkalmas, de egyik kifejezés sem él a köznyelvben. Földrajzilag tehát térségünknek egyetlen életképes meghatározása van: Közép-Európa.
Nézzünk más szempontokat! A kommunizmus összeomlása előtt politikai értelemben nem lehetett Közép-Európáról beszélni, hiszen két nagy, egymással határos tömb foglalta el a kontinens jelentős részét. Akkoriban teljesen természetesen sorolták Kelet-Európához azt a Berlint, amely napjainkban magától értetődőn Nyugat-Európához tartozik. A vasfüggöny szorításából kiszabaduló országok közül egyedül az NSZK-ba olvadó NDK vált Nyugat-Európa részévé, hazánkat és a térség többi államát bajosan lehetne odasorolni. Nyugat-Európa fogalma tehát nem sokat változott. Ezzel szemben az egykori keleti tömb látványosan kettéhasadt.