Nem északi és déli nyelvjárásról és névadási szokásokról van szó. A koreai személynevek kétféle változatban élnek a magyar nyelvben, függetlenül attól, hogy viselőjük okmányain vörös csillag vagy piros-kék körembléma van. Nézzünk néhány példát a közelmúltból. Ott a távozó ENSZ-főtitkár, Pan Gimun (Ban Ki Mun), a korrupciós ügybe belebukó dél-koreai államfő, Pak Kunhje (Pak Gun Hje), valamint bizalmasa, Cshö Szunszil (Csoj Szun Szil), az északi szomszédból pedig „a Koreai Munkapárt elnöke, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Államügyi Bizottságának első elnöke, a Koreai Néphadsereg legfelsőbb főtábornoka, a tisztelt Kim Dzsongun elvtárs” (avagy Kim Dzsong Un elvtárs) titulus büszke tulajdonosa, illetve a nemrég meggyilkolt féltestvére, Kim Dzsongnam (Kim Dzsong Nam).
Az első különbség, amit a fenti pároknál látunk, hogy az egyik névváltozat két, a másik három elemből áll. Eltérés figyelhető meg továbbá egyes hangok jelölésében, olykor pont ellentétesen szerepelnek a zöngés és zöngétlen mássalhangzók.
„A koreai nyelvre a magyaros átírás mellett több, nemzetközi elterjedtségű átírás létezik. [ ] Ezek nem csupán a hangok jelölésében térnek el egymástól, hanem abban is, hogy a hangok egymásra hatását milyen mértékben tükrözik” – olvasható az Osiris-féle Helyesírásban. Az angolban is többféle átírása lehetséges egyazon névnek.
A koreai személynevek többsége úgy épül fel, hogy a körülbelül kétszázötven egy szótagú vezetéknév valamelyikét két, szintén egy szótagú utónév követi. A koreaiak a személynevekbe nem tesznek szóközt, a latin betűs nyelvek ezt különféleképpen kezelik: egybe-, kötőjellel és különírt utónevekkel is találkozhatunk. A magyar átírás részletes leírását szabályozó Keleti nevek magyar helyesírása című könyvet vélhetően kevesen forgatják nap mint nap, de sok más helyen is elolvasható az az alapvető szabály, hogy az utóneveket egybeírjuk: tehát Kim Dzsongun, és nem Kim Dzsong Un. Nagyapját csak azért írjuk Kim Ir Szennek Kim Ilszong helyett, mert valamiért úgy rögzült, és a történelmi alakoknál eltérhetünk a szabályos átírástól. (Példáért nem kell messzire menni, a Kim elvtársaknak utat mutató Lenint és Sztálint sem Lenyinnek és Sztalinnak írjuk át. De ez az út kizárólag a már régebben meghonosodott nevek esetében járható, ott is nyilván csak azért, mert még Kim Ir Szen esetében is kilátástalan lenne a szabályos alakért vívott harc, nemhogy Leninében.)
Az infó vagy az info a helyes írásmód? A -stul/-stül vagy a -stól/-stől használandó? Hogyan mondjuk a csuklik igét felszólító módban? Dőlhet-e jobbra az eredetileg balra dőlő ékezet? A bratyiszlavázásról, a mozgószabályról, a kisbetűs brexitről és hévről, továbbá sok egyéb helyesírási-nyelvhelyességi témáról olvashat rovatunkban. Megírtuk véleményünket az új helyesírási szabályzatról, Water Willyről, bemutattuk, miért van szükség a hasznos „nyelvtannácikra”, és elkészítettük az első átírási térképet. Ajánljuk korábbi írásainkat.
A nevek helyes tagolásához tehát elég a fent említett egyetlen szabályt megjegyezni. De tudásunk a koreai nyelv és írásrendszer alapvető ismerete nélkül meg is áll azon a szinten, hogy a szóközzel jól tudunk bánni; a vonatkozó Wikipédia-szócikk az átírási táblázatot közel két tucat egyéb szabállyal egészíti ki. Megkockáztatható: talán még egy átlagos NB I-es meccs közönségénél is kevesebben vannak, akik helyesen át tudják írni a koreai neveket.
Miért nincs ennyi probléma az átírt orosz nevekkel? Egyrészt iskoláinkban sokkal többen tanulták oroszul az Áll egy ifjú nyírfa a réten című dalt, mint koreai megfelelőjét, így az orosz híreket sokszor eredeti nyelven olvassák a hírügynökségek, szerkesztőségek dolgozói. Másrészt ha angol nyelvű hírt vesznek át, akkor is viszonylag könnyű egy orosz nevet helyesen átírni magyarra, a legnagyobb hibalehetőséget az jelenti, hogy a lágyulást az angolban olykor összevissza jelölik, illetve a jo (Ë/ë) betűt sokszor e-nek írják át, lásd: Mikhail Gorbachev. Az angol fonetikával írt koreai nevek helyes „kódfejtéséhez” azonban már szükséges a koreai nyelv minimális ismerete.
Ez meg is adja a választ arra a kérdésre, hogy miért alakul ki kétféle magyar átírása egy koreai névnek: van egy helyes és egy angol átírásból magyarosított verzió. Többségünk híján van a koreaitudásnak, így amíg a világhálón nem találunk szakértők által írt vagy javított szócikket, meghallgatható kiejtést vagy egyéb hitelesnek tekinthető forrást, addig jól-rosszul az angol formából vagyunk kénytelenek megalkotni a magyart. És sajnos gyakran előfordul, hogy mire a helyes alak megjelenik a sajtóban, már elterjedt a hibás változat.
