Jókai és a tószt, no meg a parfé

A sznobhatás rengeteg szóban tetten érhető. A party néhol már-már kezdi kiszorítani a parti írásmódot.

###HIRDETES###

A sznobhatás rengeteg szóban tetten érhető: egyes körökben menőbb, ha bisztró helyett bistro felirat olvasható a cégtáblán, rozé helyett rosé bort töltenek a pohárba, és séf helyett chef állítja össze a menüt – vagy a menut. Valószínűleg a prémium szó is vállalhatatlanul magyar lett volna a tehénnév mellett, így végül az idegen formának szavaztak bizalmat a Riska Premium termékcsalád esetében.

De ne csak a hasunkra gondoljunk, nézzünk körbe máshol. Hiába feszít büszke magyar multiként a térség legnagyobb olajtársasága, a Mol, a – csak Magyarországon elérhető – telefonszolgáltatását Mol Mobile néven dobta piacra. Magyar névvel, a szó végi e nélkül biztos ciki lett volna És sorolhatjuk a példákat a hobbyboltoktól a solariumokig, a designüzletektől a clubokig.

Az angol nyelv teljesen természetesen van jelen az üzleti életben, de magyar szövegben semmi keresnivalója a manager és a business szónak. A sznobhatás egyik leggyakoribb terméke, a party szó egyes rétegekben már-már kezdi kiszorítani a parti írásmódot. A legröhejesebb megnyilvánulása az előkelősködő tévelygésnek, amikor a magyar írásmódot cikinek érzik, az angolt pedig nem ismerik, és olyan szörnyszülötteket szabadítanak a világra, mint a serviz, a ripost és az exclusív.

Más okok miatt is előfordulhat, hogy felbukkan egy lejárt szavatosságú szó. Megesik, hogy a magyarrá lett kifejezés eltűnik a nyelvünkből, és mire legközelebb igény mutatkozik rá, már elfeledkeztünk róla, és az idegen változathoz nyúlunk. Ilyen az oddsz-odds páros: a magyar verzió már nyolc évtizeddel ezelőtt használatban volt, de mivel a második világháború után a lóverseny elvesztette jelentőségét, a totóban pedig nem volt oddsz, a szó szép lassan kikopott a nyelvből. Aztán amikor a kilencvenes években megjelent a Tippmix, a játékszervező és a sajtó is az odds írásmódot kezdte használni.

Hasonló pályát járt be a projekt és a domén is, azzal a különbséggel, hogy nem visszaszorultak, hanem régen főleg a szaknyelvekben használták őket: előbbi képzett alakját egyebek mellett a geometriában és a pszichológiában, utóbbit a biológiában, a biokémiában, a fizikában. A projekt szó a múlt század végén jelent meg az egyszeri, nem ismétlődő munka, feladat megnevezéseként, de még főleg angol formában. Hasonlóképp az internet magyarországi hőskorában a kevesek által ismert és használt domén helyett az angolos domain terjedt el a tartomány megnevezésére. A magyar alakok csak az utóbbi időben kezdték visszahódítani a saját domíniumukat.

Különleges eset az oké-OK párosé. A magyar alak nem tűnt el, de felnőtt mellette a nyelvünkben addig sosem használt eredeti írásmód. Ennek részben az angol kifejezések trendisége, részben a karakterspóroló sms-nyelv elterjedése az oka. Nagyban elősegítette a folyamatot továbbá az, hogy a legtöbb szoftver, a magyar nyelvű operációs rendszerek is OK feliratot jelenítenek meg a jóváhagyó gombokon.

Van példa arra is, hogy a visszafejlődést szentesítik a helyesírás döntéshozói: a legújabb szótárban a dzsessz mellett már a jazz szó is szabályosnak számít. Ellentétben a fenti esetekkel, amikor a szótárak és az MTA helyesírási portálja egyértelműen csak az egyik alakot nevezi helyesnek, itt a szöveg szerzőjének, szerkesztőjének döntési lehetősége van. À la carte!

Bizonyos városok nevének írásmódja is visszatérhet az eredetihez, a Grác forma például már csak elvétve fordul elő. Sőt országok, népek, nyelvek nevének magyar alakja is kikophat. Gondoljunk Walesre – találóbb példa nem is vezethetne vissza minket az étkezőasztalhoz, mint az Arany János által megénekelt velszi lakoma.

Szó szerint

Az infó vagy az info a helyes írásmód? A -stul/-stül vagy a -stól/-stől használandó? Hogyan mondjuk a csuklik igét felszólító módban? Dőlhet-e jobbra az eredetileg balra dőlő ékezet? A bratyiszlavázásról, a mozgószabályról, a kisbetűs brexitről és hévről, továbbá sok egyéb helyesírási-nyelvhelyességi témáról olvashat rovatunkban. Megírtuk véleményünket az új helyesírási szabályzatról, Water Willyről, bemutattuk, miért van szükség a hasznos „nyelvtannácikra”, és elkészítettük az első átírási térképet. Ajánljuk korábbi írásainkat.