Filmes karrierje 1958-ban indult, amikor Sidney Lumet egy fiatal író szerepével bízta meg a Henry Fonda főszereplésével forgatott Stage Truck című drámában. Az igazi áttörést az öt Oscar-díjjal jutalmazott 1965-ös film, A muzsika hangja hozta meg számára, amelyben von Trapp bőrébe bújt. A mozi, amelynek bevétele még az Elfújta a szelet is maga mögé utasította, ellentmondásos hatást gyakorolt életére.
Egészen a legutóbbi időkig ki sem ejtette a film címét, amelyet egyébként „A szipogás hangjára” változtatott. Ha az alkotással kapcsolatban faggatni kezdték, azt nyilatkozta, hogy a forgatáson szörnyen érezte magát, a szerepet is unalmasnak találta, a történetet pedig szentimentálisan csöpögősnek. A nézők viszont imádták, a filmben szereplő dalok egytől egyig slágerré váltak.
A hatalmas siker ellenére az 1970-es években főként mellékszerepeket kapott, majd egy-egy sikerfilmben is felbukkant, mint például az Aki király akart lenni, A názáreti Jézus című minisorozat vagy a Csendestárs 1978-ból.
A következő évtizedet a B-kategóriás mozik jellemezték, nagy népszerűségnek örvendett viszont az 1983-ban vetített A tövismadarak című televíziós sorozat, amelynek négy epizódjában játszott. Az 1990-es évek második felétől ismét egyre több hollywoodi szuperprodukcióban bukkant fel. 1995-ben Terry Gilliam 12 majom című sci-fijében Bruce Willis oldalán jelent meg, majd Russell Crowe és Al Pacino partnere volt 1999-ben A bennfentesben. 2001-ben Ron Howard Oscar-díjas produkciója, az Egy csodálatos elme egyik szereplője volt, 2005-ben a Sziriánában George Clooney-val játszott, egy évvel később született A belső ember, majd 2009-ben a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma.
















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!