Kiütéses győzelem a ringben és a filmvásznon: 70 éves Mickey Rourke

Hollywood egyik legjóképűbb színésze volt, ráadásul tehetséges, aztán megjárta a poklot, elvesztette a szépségét, de még ebből is tudott építkezni. A Port.hu összegyűjtötte Mickey Rourke karrierjének legérdekesebb pillanatait és legfontosabb mérföldköveit a színész 70. születésnapja alkalmából.

Elképesztő mennyiségű jó szerepet utasított vissza, például neki ajánlották fel elsőként Axel Foley szerepét a Beverly Hills-i zsaruban (1984), illetve a Hegylakó (1986) címszerepét, az Aki legyőzte Al Caponét (1987) főszerepét, vagy Tom Cruise karakterét az Esőemberben (1988), de eredetileg ő lett volna Jack Crawford A bárányok hallgatnak-ban (1991) is. Első körben rá osztotta Butch szerepét Tarantino a Ponyvaregényben (1994), de ő visszalépett, hogy eljátszhassa a Fuss tovább, Wells! (1994) főszerepét (melynek ő jegyezte a forgatókönyvét). Tarantino ezután újra próbálkozott, rá írta Kaszkadőr Mike karakterét a Grindhouse – Halálbiztosban (2007), de Rourke akkor is nemet mondott.

Mickey Rourke 29 éves amerikai ellenfele, Elliot Seymour a moszkvai Luzsnyiki Stadionban rendezett Ruszlan Provodnyikov-Jose Louis Castillo gála betétmérkőzésén 2014. november 28-án. Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov

1991-ben döntött úgy, hogy visszatér az ökölvíváshoz, mert úgy érezte, hogy a filmezés tönkreteszi, és színészként nem becsülte meg eléggé magát. Akkor már nem amatőrként lépett a ringbe, hanem profiként. A terve az volt, hogy tíz mérkőzés után a világbajnoki címért küzd a saját súlykategóriában, ez azonban nem jött össze – nem a teljesítménye, hanem elsősorban a sérülései miatt. Veretlenül, de számos maradandó nyomot hagyó sérüléssel vonult vissza 1995-ben.

Eltört többek között az orra, a lábujja és a bordája, felhasadt a nyelve és összenyomódott az arccsontja – utóbbit jó pár sebészi beavatkozással kellett rendbe hozni, és ezek nem sikerültek valami jól.

Bár remekül bokszolt, a rossz plasztikai beavatkozásoktól deformált arccal kellett visszatérnie Hollywoodba.

Rourke mindezek után zokszó nélkül vállalt szerepeket rosszabbnál rosszabb filmekben, miközben egyre rosszabb pszichés állapotban volt. 1998-ban öccse beszélte le az utolsó pillanatban az öngyilkosságról, majd Sylvester Stallone nyúlt a hóna alá, amikor fontos szerepet adott neki a Get Carter (2000) című filmjében, amiért azóta is elképesztően hálás – meséli a Port.hu.

Végül ismét rámosolygott a szerencse: a Sin City – A bűn városában (2005)  pont viharvert külseje hozta meg számára Marv szerepét – amit újra eljátszott a második részben is –, ahogy A pankrátor (2008) címszerepénél is döntő fontosságú volt minden tapasztalat, amit Rourke élete során szerzett. A szerepért Oscarra jelölték, de „csak” Golden Globe-ot kapott. A The Expendables – A feláldozhatókban (2010) újra Stallonéval dolgozhatott, a Vasember 2-ben (2010) pedig emlékezetes gonosz volt Ivan Vankóként. A szerep kedvéért még Oroszországba is elutazott, ahol börtönökbe látogatott el, hogy lássa, arrafelé milyenek az igazi kemény fiúk.

A Vasember 2-ben mint Ivan Vando. Fotó: Flickr

Rourke nagy állatbarát, évtizedeken keresztül fotózták őt különféle kiskutyákkal, akiket előszeretettel magával vitt a filmforgatásokra és a vörös szőnyeges gálákra ugyanúgy, mint a sarki kocsmába. Sőt, kutyáit ma már külföldi forgatásaira is elviszi, egyszer pedig azért hagyott ott egy filmet, mert nem engedték be a szettre a kutyákat. Igaz, nem csak állatszeretetről van szó, a nagydarab Rourke apró kutyái – chihuahuák és chihuahua keverékek – érzelmi támaszok, gyakran húzták már ki a depresszióból. Amikor köszönőbeszédet mondott A pankrátorért kapott Golden Globe-ért, elsősorban a kutyáinak hálálkodott:

Szeretnék köszönetet mondani minden kutyámnak, azoknak, akik itt vannak, és azoknak is, akik már nincsenek, mert néha, amikor az ember egyedül van, csak a kutyái vannak neki, és ők a világot jelentik számomra.

A teljes, eredeti cikk ITT érhető el.

Borítókép: Mickey Rourke az Informátorok című filmben (Fotó: Flickr)