Hogy valamiféle üzenetnek szánta-e a lapvezetés, hogy korábbi helyéről ide, a 8. oldal élére költöztette kis rovatomat, azt én nem tudom. (Darabig merengtem, talán az újság korelnökének szánt gesztus ez? Talán az itt, tőlem balra olvasható lábjegyzetféle – „A vita & vélemény oldalon megjelent írások nem okvetlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját” – lenne a magyarázat? Nem jöttem rá – igaz, nem is mentem utána.) Csak azt ígérem, ezután is ugyanabba a „tintába” mártom majd a Tollhegyemet, amelyikbe eddig mártottam.
Amúgy mindannyian így vagyunk ezzel a Magyar Nemzetnél.
Csak a külső változott, a traverzek maradnak. Továbbra is nemzeti, konzervatív alapokon áll az újság – laparculat (tördelés, cím- és betűméret, papírminőség stb.) nem érintheti a tartalmat. A gyakori vádra, hogy „eltávolodtunk a kormányzattól”, csak azt tudom mondani, talán inkább odafönt távolodtak el – távolodnak el néha – azoktól az elvektől, amelyeket egykoron meghirdettek, és amelyekkel jó szívvel és mély meggyőződéssel egyet tudtunk érteni. Úgy vagyunk most itt a lapnál, mint az öreg kárpátaljai bácsi, akit világcsavargónak kiáltanak ki, noha ki sem lépett a falujából – az országhatárok változtak meg körötte.
Csakhogy mi, nemzetes „csavargók” nem hagyjuk szó nélkül ezeket a „határmódosításokat”. Írunk róla, szólunk. Már csak azért is, mert az újságnak – ha nem akar szócsővé szégyenülni – ez a dolga. Ez is a dolga.
De nem akarok én programbeszédet tartani. Csupán azért ragadtam magamhoz a szót, hogy sutácska pátosszal e helyről, „fentről” is megnyugtassam az Olvasót: ugyanazt folytatom, amit húsz éve elkezdtem „odalent”, a 7. oldal jobb alsó sarkában. Csipkelődöm, morgolódom, cirógatok – meg néha tévedek. Ha cimborát ér a fricskám, szeretném, ha tudná: érte haragszom, nem ellene.
###HIRDETÉS2###
