Legújabban Botka László szegedi polgármesterben véli megtalálni 2018-as miniszterelnök-jelöltjét a Magyar Szocialista Párt. Ez azért is érdekes, mert néhány hónapja, az MSZP tisztújító kongresszusán a választmányi elnökségért újrainduló Botkát a rivális Hiller István úgy elverte, mint a kétfenekű dobot. Meg azért is érdekes, mert a Szegeden bebetonozottnak tartott városvezető babérkoszorúja hervadni látszik, amióta kiderült, viselője erős szimpátiát érez a harmadik világból Magyarországra érkező migránsok iránt.
Szerintem egyébként magát Botkát is meglepte a pártközpontból érkező ötlet, bár a 168 Óra minapi riportjában nem adta jelét semmiféle meghökkenésnek. Sőt, már a feltételeit sorolta, amelyek nem teljesítése esetén „felejtse el” őt a párt. (1. legyen közös ellenzéki lista, 2. az egyéni jelöltek kiválasztásánál ne a párthoz tartozás, hanem a szavazatszerzési képesség számítson, 3. megállapodást kell kötni az új baloldali politikáról.)
Egy Gyurcsány Ferenccel kapcsolatos kérdésre Botka azt válaszolta, „a választók stabil kétharmada nem szavazna arra a listára, amin ő szerepel”. A Gyurcsány-párt szóvivője erre utóbb így reagált: „Lassan mindennap felbukkannak olyan politikusok, akik bejelentkeznek a miniszterelnök-jelöltségre.”
Ideillesztek egy kis kapcsolódó retrót. A legutóbbi választások előtt, még 2012 őszén a gyurcsányi közeledés MSZP-s fogadtatásáról kérdezte Botka Lászlót az ATV műsorvezetője. A politikus nem kertelt: pártja is, ő is már rég túltette magát a 2010-es választási tragédián. Válaszából egy magához tért közösség hangja szólt: „Túl ezen a szörnyű két és fél éven ”, „Az orbáni rombolás ” stb. Megtudhattuk, az MSZP nem volt és nem is lesz vezérelvű párt, ellenben nagyvonalú, nyitott; e szemléletbe pedig belefér a Gyurcsánnyal való frigy.
Van még kérdés?
