Nyelvében él a nemzet. A Tanítanék mozgalom Szalay utcában masírozó tüntetőinek nyakába két vödör vizet öntött egy negyedik emeleti lakó. Alább „vendégszöveg” következik, a komment-összeállításban a Hvg.hu entellektüel olvasóinak reakciói közt tallóztam: „Csak élt a szabad véleménynyilvánítás lehetőségével, nyilván a vízöntő jegyében született”, „Lekiabálhatta volna a véleményét a negyedikről a tüntetőknek, vagy a gangon vonulgathatott volna egy transzparenssel a kezében”, „Simán bambult ki az ablakon a lelkem, és véletlenül kifolyt a nyála”, „Biztos csak a felgyújtott köznevelési törvényt akarta eloltani”, „A nyakon öntés jogos tiltakozási forma, olyan, mint a kendermagos Juhász fütyülése”, „Most szakadt el nála a cérna, elege lett az ablaka alatti cirkuszból – Milyen cirkuszból? A negyedikre ebből a tüntetésből kevesebb hallatszhatott be, mint a falon át a szomszéd horkolásából”, „Te szánalmas Fidesz-mutáns, jelen voltál? A leöntés az intelligencia hiányáról tesz tanúbizonyságot, rád se lehet túl büszke az anyád – Pedagógusklónok baromkodása”, „Gondolom, sokat törted a buksid a frappáns válaszon, hát nem jött össze. Még lehetsz jó náci, csak sokat kell gyakorolni! – Megjegyzem, a te cizellált ákombákomjaid sem utalnak mérhető agyhullámokra”, „Hiába no, erős szimpátiát keltett benned, hogy az összes gyerekből olyan jobbágymentalitásút kíván nevelni a teljhatalom, mint amivé te váltál”, „Egy csomó emberből kitört az elfojtott énje, és büszkén vállalta sötétségét”, „Na, én alsó mosásban részesítettem volna az elkövetőt egy magasnyomású gőzmosóval gatya-bugyi nélkül! Egy darabig biztosan nem lett volna szüksége intimborotválásra” és így tovább. (Tanítanék mozgalom, 2016)
Elképzelem a szövegkörnyezetet egy nyakon öntött bányász- vagy kocsistüntetés után.
