Alig múlik el nap, hogy ne érkezne hír újabb ellenzékiösszefogás-haditanácsról. Tegnap például a pécsi pártok határozták el, hogy az októberi önkormányzati választáson mind a 18 egyéni körzetben közös képviselőjelöltet indítanak a Fidesszel szemben. A kérdés csak az, ki legyen a közös polgármesterjelölt. A szocialisták, a DK és a Momentum máris a „független” Péterffy Attila Főtáv-vezér mögött sorakozott fel, az LMP és a Jobbik viszont még gondterhelten vakarózik. Előbbi frontembere, Keresztes László Lóránt azt nyilatkozta, kivárnak. Ha tényleg úgy alakul, hogy Péterffy bizonyul a legesélyesebbnek, akkor nem indítanak másik jelöltet, ám szerinte akad jobb aspiráns is.
Nekem ezekről a lelkes egyezkedésekről valamiért a legutóbbi országgyűlési választások előtt a Kossuth tér mellett felállított Agora közösségi sátor képe ugrik be. Az ország sorsáért aggódó ellenzéki bölcsek ott, abban az alkalmi objektumban igyekeztek kitalálni, miként lehetne lebontani az Orbán-rendszert. Az ötlet (mármint a sátorverés ötlete) Gulyás Márton forradalmár és festékesdoboz-hajigáló nevéhez fűződött, ő szervezte oda a haladó ellenzéki pártok (DK, Együtt, Kétfarkú kutya, LMP, Liberálisok, MSZP, Párbeszéd, Bokros-párt stb.) kivételes politikusait. Az eredmény ismert: a megjelent és hetet-havat összehordó notabilitások (Bokrostól Gyurcsányon át Karácsony Gergelyig) már az elején alaposan összeugrottak, a választást pedig – újabb kétharmaddal – a Fidesz–KDNP nyerte.
Erre mondta öreg ismerősöm: az nem úgy van ám, hogy szakasznyi impotensből összeáll egy Don Juan.
