Haragos humanisták

Kerítésszomszédjával vívott sokéves kálváriáját megelégelve a nyugdíjas Pászti házaspár úgy döntött, fölkeresi a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesületet.

Kerítésszomszédjával vívott sokéves kálváriáját megelégelve a nyugdíjas Pászti házaspár úgy döntött, fölkeresi a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesületet. Ki más is segíthetne ilyen ügyben, mint egy gyámolításra szakosodott brigád? Nem is kellett kétszer szólniuk, elnökükkel az élén csakhamar megjelentek náluk a humanisták – igaz, előtte telefonon odaszóltak, megvan-e a kikötött hatvanezer forint „önkéntes” adomány, mégse menjenek hiába… (Munkadíj náluk nincs, csak adomány – ezt most ők hatvanezerben állapították meg.)

Amint megkapták a pénzt, elmentek. Pecsét épp nem volt elnök úrnál, egy fecnire írta: adomány átvéve. (Szó se róla, nekiláthattak a feladatnak, mert Pásztiék pár nap múlva értesítést kaptak a rendőrségről: adjanak be mielőbb egy feljelentéskiegészítést. Beadták. Aztán nagy csönd.) Pár hét múlva az idős asszony, rosszat sejtve, elnök úrra csörgött: aztán hogyan áll az ügy. Ingerült választ kapott, ne zavarja őt nyaralás közben. Legjobban azon akadt ki a vezér, hogy Pásztiné visszakérte a pénzt. Micsoda?!… Pénzt vissza nem adunk! Amikor pedig a talpra esett néni a fura történetet kirakta a közösségi oldalára („Vigyázat! Csaló szervezet!”), elnök úr levegőért kapkodva fölmondta a megállapodást. Jogászuk Facebook-üzenetben közölte: „Az adomány visszafizetésére vonatkozó felhívását nem áll módunkban teljesíteni.” Mindezek ellenére, írja, ők nem neheztelnek megbízóikra, sőt – most figyeljünk! – még feljelentést sem tesznek Pásztiék visszalépése miatt.

Igaz, úgy néz ki, ők maguk is visszaléptek. A házaspár hiába keresi a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesületet – reménytelen, a humanisták rendre kinyomják a telefont. Happy end nincs.