A Vaskefe mondanivalója

A Városliget szélén, nem messze a degenerált időkeréktől, a ledöntött Sztálin-szobor helyén áll a „Vaskefe” néven elhíresült, emlékműnek szánt rozsdagarnitúra.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

A Városliget szélén, nem messze a degenerált időkeréktől, a ledöntött Sztálin-szobor helyén áll a „Vaskefe” néven elhíresült, emlékműnek szánt rozsdagarnitúra. Készítőinek szándéka szerint itt kellene elérzékenyülnie az 1956-ra emlékező nemzetnek. Hát mit mondjak… Az alkotók aligha ezzel a művel fognak fellovagolni a Parnasszusra. A „rusztikusan rozsdás” alkotás műértők szerint lehetőséget ad a város teréből történő kilépésre és az elmélyült személyes emlékezésre… Már felavatásakor masszív közutálat övezte az alkotást, pedig akkor még nem volt annyira rozsdás, csak ronda. A milliárdot fölemésztő szörnyről utóbb így nyilatkozott Wittner Mária ’56-os halálraítélt: „Csúf arculcsapása ez a forradalomnak és mártírjainak. Sokkal inkább emlékeztet a november negyedike utáni orosz lerohanásra és a megtorlásra.” Az avatóünnepségen Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök szenvedélyesnek szánt beszédet mondott, bár a füttyviharban alig lehetett hallani. Akkor már túl voltunk a trágár ember őszödi évértékelőjén, 2006. október 23-át írtuk, a belvárosban Gergényi rendőrei már javában verték a megemlékezőket – azt a „mondanivalót” előbb megértettük, mint a Vaskeféét.

Az időközben illemhellyé és pásztoróracentrummá nemesedett szörny ma is áll. Azt nem mondanám, hogy a helyén, mert akkor a szoborparkban lenne vagy valamelyik vashulladéktelepen. A Gyurcsány-félék soha el nem évülő utálatára emlékeztet. Arra kiváló.