Nemcsak a részeg, de a bekokszolt páciens is őszinte. Itt van például a fehér poros Lackner Csaba fogyasztó a kispesti szociktól, aki az önkormányzati választások előtt, egy önfeledt szippantás közben beismerő vallomást tett korrupciós szokásairól. Téziseit ekképp összegezte: „Aki az önkormányzati politikában nem keresi meg az évi százmillió forintot, az hülye.” Majd megtudhattuk, hogy ő (aki nem hülye) havi másfél millió forintot szokott kasszírozni… (Igaz, ezzel ő csak kispályás a párttársa, Kránitz „Krinyó” mögött, akinek vagyonát úgy 200-250 millióra becsüli.)
Hogy Kispest jámbor népe mindezek dacára miért választotta képviselőjévé a korrupcióival kérkedő fehér poros embert, azt nem tudni. Ellenben friss hír, hogy Tóth Bertalan MSZP-elnök minap kezdeményezte Lackner drogger kizárását a pártból. Gajda Péter kispesti polgármester – aki Lackner szerint szintén benne volt a milliós zsiványságokban – már előtte távozásra szólította fel a „kólást”. (Ez annyiból érdekes, mert polgármester uram korábban „nem ismerte fel” az anekdotázó fehér porost.)
Igen ám, csakhogy Lackner ember ügyvédjén keresztül megüzente, esze ágában sincs visszaadni megbízatását. Még mit nem? Ő „tiszteletben tartja a választók akaratát.” Mandátumával – talán a szeme is könnybe lábadt – Kispest érdekeit kívánja szolgálni. (Lehet, hogy ezért a szenvedélyes ragaszkodásért szereti Lacknert a kerület? Tiszta Stockholm-szindróma…)
Egy kommentelő úgy véli: kizárásával Lackner csak nyer, hiszen így már „nem kell leadni Krinyónak kilenc milkót, a főnöknek meg hármat”. Egy másik mindnyájunk nevében kérdezi: „Vajon a kizárást követi-e bezárás?”
