„A Fidesz körül egyre szűkül az időkúp, és a publikum elkezdi a zuhanó párt mozgását figyelni a korántsem dicsőséges becsapódásig.” Ágh Attila politológus, a daliás emlékezetű Párttörténeti Intézet egykori tudományos tanácsadója írta e kozmikus sorokat még 2010 szeptemberében megszokott orgánumában, a Népszavában. Szép, demagóg cikket fabrikált, telis-tele lózungokkal, kenetteljes ökörségekkel. Hozta magát. (Természetesen sem zuhanó mozgással, sem dicsőséges becsapódással nem találkoztunk a Fidesz háza táján az eltelt években, mindössze szűküléssel – beszűküléssel –, de azzal is csak a szerzőnél.)
A Kádár-korból itt felejtett Ágh gondolkodó azóta sem hagyott fel a jövendőmondással, fáradhatatlanul alkot. Nagy változás viszont, hogy írásaiból egyre több mosoly kacsint ki. Például amikor minap azt fejtegette, hogy „Budapest már felszabadult, van remény az újrakezdésre”. A derűs cikk – Budapest európai jövője – műfajilag valahol az utópisztikus népmese és a politikai humoreszk között foglal helyet, garantáltan vidám perceket ígér. Idebiggyesztek belőle pár vicces sort: „Nemcsak a demokrácia útjáról tértünk le, hanem az európai társadalmi fejlődés útjáról is (…), egy évtizede Budapest elesett, a modern barbárok a Várból kormányozták, és eltékozolták a jövőjét. (…) A fideszes oligarcháknak, a modern barbároknak az ország teljes alávetéséhez Budapestet kellett elfoglalni és kivéreztetni, és ezzel az európai fejlődés lehetőségét Budapest számára is elvágták.” Jópofa, nem?
Hogy aztán maga a szerző tudja-e, hogy az évek során humoristává lett, abban nem vagyok biztos. Végül is mindegy… Kacagjunk! Fő a jókedv!
