Mária vigyáz ránk

Ha valamikor, most lenne igazán ideje, hogy Nagyboldogasszony napja visszakapja régi fényét.

Fotó: Katona_Vanda

Jegyzi-e még az elistentelenedett világ, hogy a katolikus egyház ma, ­augusztus 15-én Szűz Mária halálára és mennybevitelére emlékezik? Bizakodjunk, feleim. Nekünk, hívő magyaroknak több okunk is van emlékezni e dátumra: első királyunk, Szent István halála (1038) is erre a napra esett, s ekkor ajánlotta fel országát Szűz Mária oltalmába, ekkor lettünk Regnum Marianum, Mária országa. Égi pártfogónk (Patrona Hungariae) lassan évezrede óvja e reá bízott, csöppnyi hazát ebben a hitét, keresztjét, önazonosságát veszített, megzavarodott világban.

Mária napját maga István tette kiemelt ünneppé még trónra lépésekor, s országlása során mindvégig fontosnak érezte kivételes fényben tartani a nyár végi Nagyboldogasszony-áhítatokat. Évente erre a napra hívta össze a királyi tanácsot Székesfehérváron, s ekkor tartotta a törvénykezést is. Az ünnep (1948-ig munkaszüneti nap) az elkövetkező évszázadokban sem veszített fényéből. A hitetlen kommunista évtizedeket leszámítva augusztus 15-e mindenkor a magyarság legnagyobb egyházi ünnepének számított. A törés a kommunista Rákosi Mátyás hatalomra kerülésével kezdődött, aki vérgőzös egyházüldözésének csúcsán, 1951-ben még a Városligetben álló Regnum Marianum-templomot is porig romboltatta. (Utódai sem szorgalmazták a körmeneteket – még az ájtatos sorozatbérmálkozó, Gyurcsány Ferenc sem.)

Ha valamikor, most lenne igazán ideje, hogy Nagyboldogasszony napja visszakapja régi fényét, megillető helyét a kereszténységhez hűséggel ragaszkodó Magyarországon. Hányattatott lelkünknek mint falat kenyér kell a tudat: Mária országa vagyunk. Ő vigyáz ránk.