Eltekintve attól, hogy több mint fél évszázada Ausztriában él, a 91 esztendős Lendvai Pál (Paul Lendvai) változatlanul hiteles Magyarország-szakértőnek tartja magát. A hajdani Szabad Nép munkatársa a bécsi Der Standard hasábjain kitartó rendszerességgel elemzi a nálunk történteket; osztályoz, vállon vereget, sarokba állít. A kevesek egyike – a Hírklikk –, aki még issza a szavát, minap Orbán Viktor miniszterelnökről és az uniós vétóról kérdezte az idegenbe szakadt hazánkfiát. „Ma már sokkal rosszabb a magyar imázs, annak ellenére, hogy a kormány sok pénzt költ külföldön propagandára – magyarázta Pali bácsi. – Vagyis egy sokkal nehezebb és veszélyesebb helyzet állt elő, amit Orbán eredendően rosszul mérlegelt. De taktikailag még mindig visszavonulhat.” Az is lehetséges, tette hozzá, hogy a kormányfőt elhagyta a szerencséje, és ez az újabb pókerjátszmája vereséget hoz számára.
(Boldogult Tom Lantos, az Egyesült Államok szenátora volt annak idején hasonló „magyar hang”; odaát ő „értelmezte” a nálunk történteket. Dacára annak, hogy a kinti magyarság nagy ívben elhatárolódott tőle.) Ha bejön, ha nem jön be Pali bácsi szimata, a liberális világ továbbra is egyfajta magyar referensként tekint rá, mint aki minden időben, minden rendszerben megmondja a „frankót”, még ha az köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Itt jegyzem meg, Paul Lendvai pár esztendeje díjat alapított arra érdemes hazai hírlapíróknak. Olyan kolléga kaphatja a trófeát, aki folytatni képes a díjalapító nagy ívű munkásságát, vagyis a rugalmas, sokoldalú, jól „alkalmazkodó” tollforgatást. Sok az esélyes.
