Erős szereplési kényszer szorítja Bauer Tamás itt felejtett gondolkodót. Egy fárasztó, leharcolt ős-szabaddemokratát képzeljünk el, aki képtelen tudomásul venni, hogy jó ideje nem róla szólnak a hírek, lejárt a jegye, így – immár DK-sként – a kormányoldal mószerolásával múlatja idejét, olykor nemzetpolitikai témákban mondja meg a frankót. (Tőle tudjuk, hogy aki Trianon miatt kesereg, az valójában azonosul a nemzetiszocialista Németország és a fasiszta Olaszország háborús céljaival. Tehát soviniszta, revansista, le vele.)
Hősünk minap arról áradozott, hogy főnöke mennyire pazar módon építette föl legutóbbi „Szamuely-beszédét”. „A kiváló szónok, Gyurcsány annak adott hangot […], amit az Orbán-rendszer működését elszenvedő százezrek, akár milliók éreznek, gondolnak – magyarázta Láriferi ájult híve. – Börtönbe velük, gondolják a százezrek, akár milliók. […] Saját édesapjának bagatell bűncselekményeivel és az azokért kapott többszöri börtönbüntetéssel állította párhuzamba azt, amit az orbáni önkényuralom vezetői követtek el.”
Nem kizárt, hogy Bauert a saját édesapja „bagatell” bűncselekményeinek áthallása ültette klaviatúrához. Emlékezetes, nemrég a száz éve született papa emlékét méltatta közösségi oldalán, aki nyelveket beszélő, művelt humanista européer volt, csupán rossz társaságba keveredett – mire a feldúlt kommentelők papástul, mindenestül elküldték a komplett famíliát. Ismert, a kedves papa, Miklós bácsi egykor az Andrássy út 60. szám alatti ÁVH-szabadidőközpont manikűrszalonjában dolgozott, tablóképe ma is látható a Terror Háza Múzeumban. (Akárcsak Pető Iván apukájáé.)
Nekünk már csak a bagatell Tamás maradt.
