Áprilisban, amikor majd az urnához lépünk, jusson eszünkbe a mostani sötét évforduló: a kettős állampolgárságról szóló 2004. december ötödikei népszavazás. Az a voksolás, amely előtt a pár hónappal korábban puccsal kormányfővé lett Gyurcsány Ferenc azzal riogatott: az igen válasz borzasztó terheket róna az országra; nekünk kellene állnunk a kettős állampolgárok szociális ellátását stb. A demagóg hazugságözön (Bangóné volt a kampány reklámarca) megtette a hatását: bár az igenek győztek, az alacsony részvétel miatt eredménytelen lett a referendum.
Gyurcsány szerint a szavazók a „felelős hazafiságot” választották.
Az élet utóbb rendet tett. Az új Országgyűlés 2010 májusában elsöprő többséggel a nemzet egységére szavazott. (A hazudós habzóborász mellett csupán Molnár Csaba mameluk és Szanyi Tibor pohárnok voksolt nemmel az akkor még 386 fős parlamentben.) Gyurcsány akkori pártja, az MSZP ezzel a hazugságvoksolással kezdte meg látványos fonnyadását. Az sem segített a szocialistákon, hogy 2013 januárjában az akkori elnök, Mesterházy Attila Kolozsvárra sunnyogott bocsánatot kérni a megtagadott magyaroktól. (Azt magyarázta, hogy 2004-ben „egy rosszul feltett kérdésre rossz választ adtak”.) Gyurcsány magyarellenessége a következő két voksoláson is visszaköszönt: a határon túli magyarság kilencvenöt százaléka a Fidesz–KDNP-re szavazott.
Tavasszal, amikor az ország sorsáról kell döntenünk, ne feledjük: Gyurcsány Ferenc, aki a határon túli nemzetre nemet mondott, a déli kerítésnél tolongó egzotikus emberek előtt gond nélkül kaput nyitna.
Vigyázz és emlékezz, magyar!
Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
