Adventi cikksorozattal kedveskedik olvasóinak Tóth Bertalan, a szocialisták társelnöke. A Népszava hasábjain megjelenő írások mottója egy fájdalmasra tervezett jajkiáltás, amelynek rezüméje így szól:

A magyar emberek többsége érzi, hogy ami eddig volt, az nem folytatódhat tovább. […] Itt az ideje, hogy fényt vigyünk a remények és találgatások várakozó időszakába.

Az első két részben a kormány által cserben hagyott nemzetet, illetve az út szélén hagyott fiatalokat siratta el a szerző – a legutóbbiban pedig a rabszolgasorsra jutott magyar munkásosztály sorsán kesereg. Utóbbi írásból sem hiányoznak a derűs elemek. Társelnök úr azon háborog, hogy a kormányzat még kérkedik is saját embertelenségével, midőn a szociális rendszer szétverését, százezrek árokba rúgását azzal magyarázza: ők „segély helyett munkát” adnak. Szerencsénkre Bercink lerántja a leplet, és elárulja, hogy

a Fidesz munkaalapú társadalma, a teljes foglalkoztatottság valójában nem más, mint a magyar rabszolgasors.

(Mondjuk ezt a rabszolgablablát már elsütötték vagy két éve, de hát egy újszülöttnek minden vicc új.)

Egy kommentelő nem tudja megállni, ezt írja:

Nemrég még a munkanélküliség miatt jajongtatok, most meg az a problémátok, mennyire borzalmas, hogy mindenkinek van munkája!

Az adventi igehirdetés társelnök úr gáláns ötletével zárul: „Az egyedüli megoldás a kormányváltás. […] A felhatalmazást, a cselekvéshez az erőt ugyanis az emberek bizalma adja. Mi készen állunk.”

Nem mondtam még, a választói szimpátiaversenyben fényhozó Berciék három watton pislákolnak.

Borítókép: Tóth Bertalan (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)