Előfordult, hogy fölállt a strasbourgi parlamentben, s előbb goebbelsi propagandának minősítette Orbán Viktor lakossági konzultációs levelét, majd, hogy nagyobbat szóljon, mindjárt szét is tépett egyet. (Még a többi ország baloldali delegáltjai is meghökkentek, hogy harangozónk magyar létére Magyarország miniszterelnökét gyalázza, ráadásul a külföld előtt.) Máskor meg amiatt szaladt föl a toronyba, mert a miniszterelnök fogadta – fogadni merészelte – Marine Le Pent, a francia Nemzeti Tömörülés vezetőjét. (A szellemi deficittel küzdő ember valószínűleg nem értesült arról, hogy Le Pen, egy bejegyzett párt demokratikusan megválasztott elnöke, akire a voksoláson sok millió francia szokott szavazni. Nagyságrendekkel több, mint az ottani szocikra…)

Legutóbb már a vészharangokat kongatta a piros fejű kontinensatya: „Fideszes zsoldosok! Meddig tudtok a szeretteitek, gyermekeitek szemébe nézni azzal a tudattal, hogy Orbán érdekében álltatok a sötét oldalra!?” Hogy mekkora vákuum lehet a háborgó ember fejében, az a következő mondatából is kiviláglik: „Nem engedném a fiainkat a háborúba, békét akarok én is!” Nos, ebben az esetben a Fideszre kellene szavaznia Ujhelyinek, hisz Márki-Zay már az ármádiát verbuválja.

De az is lehet, hogy hősünk csak leállt a Cavinton-kúrával. Máskor is mutatkoztak már rajta az emlékezetkiesés tünetei.

Borítókép: Ujhelyi István (Fotó: MTI/Kovács Attila)