Igen, az Antall-kormány 1990. május 23-i eskütételénél kezdődött az a bizonyos háború. Akkor, amikor a magyar közszolgálati televízió a miniszterelnöki beszédet megszakítva átkapcsolt a Milan–Benfica labdarúgó BEK-döntőre. Egyértelmű volt az üzenet… Megtehették, hiszen az akkori média 98 százaléka a volt MSZMP (MSZP, SZDSZ) kezében volt, ők irányították a nyilvánosságot, ők kezelték az információáramlást. (Ebbe belefért a dezinformáció, a hírek hamisítása és elhallgatása is.) Nos, ez a sajtó „vezényelte le” a rendszerváltás első éveit.
Pontosan úgy volt, ahogyan azt Alexa Károly látta: „Ekkor szembesültünk azzal, hogy a sajtó mekkora hatalomra képes szert tenni, mekkora ellenőrizhetetlen hatalomra, ha olyan hagyományokra épül és olyan külső támogatásokat kaphat, mint akkor nálunk.” És még ez a posztkommunista „hatalmi ág” érezte/érzi magát veszélyeztetve a „nyilvánosságtól”, a demokráciától. Attól, amit reformkori ősatyáink úgy neveztek: népfelség. Kifutottam a terjedelmemből. (Részletek és – némi – heppi end a Stefka-könyvben.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!