Surányi György volt jegybankelnök elmélkedett nemrég Friderikusz Sándor podcastjában. Jók ezek a leharcolt alakokkal készített beszélgetések, megerősítik az embert abban, kik azok, akiknek újbóli szereplésétől a Jóisten mentse meg ezt a sokat szenvedett nemzetet. Surányi kiváló példa.
A monetáris ember legemlékezetesebb attrakciója az volt, amikor eladta a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének zömét (65 tonnából hatvankettőt). Igaz, ez akkoriban, a nosztalgikus Horn-korszakban nem keltett különösebb megütközést, szép szervesen illeszkedett a haza kiárusításába belefeledkezett „szakértők” munkásságába.
Óh, azok a legendás idők! Két számjegyűre duzzadt infláció, munkanélküliség, a zsákutca végén pedig a „megoldás”, a megmentőt alakító IMF… Surányi – elvtársaihoz hasonlóan – mindenhez (is) ért. (A sejtelmes Bilderberg-csoport is meg-meghívja a szeánszaira.)
