Kemény szavak, de a lényeg csak most jön…

„Elnök úr, mindketten tudjuk, hogy milyen nehéz most oroszként élni bárhol a világon. Honfitársai érthető módon szégyenkeznek az Ön bűnei miatt. Higgye el: magyarnak lenni se sokkal könnyebb. Szégyenünk ugyan kisebb, de nem annyival, mint amennyivel az országunk.”

Elképzelem, amint minden oroszok Putyinja, elolvasván a belső-ferencvárosi Bakáts térről neki címzett elmarasztaló üzenetet, elsápad, mellkasához kap, miközben forogni kezd vele a világ. Egyik pillanatról a másikra kibillen ritmusából, furcsa remegés fogja el, majd – elhessegetve a reá várakozó tábornokokat, minisztereket – megrendülten járkálni kezd fel-alá a Kreml visszhangos termeiben, végül íróasztalához zuhanva üveges szemekkel mered maga elé. Mindennek vége.

Vajon mivel érdemelte ki, hogy már Baranyi Krisztina is megtámadta őt?

Borítókép: Baranyi Krisztina (Fotó: Havran Zoltán)