„Több megszívlelendő tanulsága is van annak, hogy március 15-én a legjobb magyar tizennyolc évesekből összeállított labdarúgó-válogatott 4-1-re kikapott az egy esztendővel idősebb játékosokat felsorakoztató luxemburgi együttestől” – írja Tibor Tamás megmondóember a Népszavában. Ő azt javasolja, sátoros és nemzeti ünnepen, azok háromnapos közelségében a magyar önérzet megőrzése érdekében tilos legyen hazai futballcsapatnak nemzetközi megméretésbe bocsátkoznia. „Munkanapokat se ártana ilyesfajta védettséggel ellátni. Gondoljunk csak a Fradi kettős vereségére a másodrangú európai kupaküzdelem nyolcaddöntőjében.”
(A szerző korábbi írásaiban is keményen bírálta a magyar focit. Nemrég azon dohogott, hogy tizenkét év alatt a válogatott csak öt grádiccsal tudott feljebb kapaszkodni az UEFA-ranglistán. „Nem kellene-e sűrű bocsánatkérések közepette, feltett kézzel elvonulniuk a magyar labdarúgás közeléből a sportágat intenzív osztályra juttató dilettánsoknak? Ugyanis innen már csak pár lépés a ravatalozó.”)
Ide jutottunk több mint egy évtized futballmániás politikai kurzusa után, kesereg a veterán szerző, aki egyébként sportvezetőként jeleskedett a kádári érában. „A vezetők, a politikai influenszerek is belesimultak, majd megbuktak ebben a kis belterjes honi közegben.” „Ráadásul nem lehet költségvetési szűkkeblűségre hivatkozni, annál inkább a játékos- és a szakemberképzés korszerűtlenségére, a nézőszám növelését, a bevételt negligáló ösztönző rendszerre” – zárta perbeszédét Tibor Tamás.
Remélem, a tegnapi magyar–észt meccsre még sikerült jegyet szereznie Tibi bácsinak. (A hétfői magyar–bolgár már reménytelen, telt ház lesz a Puskásban.)
