Hová lettek a jobbikos szavazók? – kérdezi Nagy Ervin filozófus a Magyar Hírlapban. Azt írja, egy részük már rég a Fideszt támogatja, harmaduk otthonra lelt a Mi Hazánk Mozgalomban, a többiek távol maradtak az urnáktól. „Ma egy olyan kilúgozott ideológiájú, zavaros identitású, agonizáló pártot találunk a Jobbik helyén, amely a legutóbbi választásokon együttműködött azzal a balliberális politikai-kulturális »elittel«, amely ellenében formálta ki saját identitását. Ekkora identitásváltásokat egyetlen közösség sem bír el. Gyöngyösi Márton ma ugyanazt mondja, mint Gyurcsány Ferenc.”

Hogy mit mond Gyöngyösi? – ezt már én kérdezem. Íme: „Mi értékrendi alapon célokat határozunk meg, és ezek elérése érdekében pragmatikusan együttműködünk bárkivel. Nemcsak Gyurcsány Ferenccel, az ördög öreganyjával is, ha szükséges.” (Volner János jó múltkor plasztikus érzékletességgel fogalmazta meg ezt a szemkilövőhegyiékkel sem kizárt „pragmatikus együttműködést”: „A baloldalban végbélkúpként oldódnak fel azok a jobbikosok, akik egykor a nemzeti oldal képviseletét hirdették, s most a baloldal szekerét tolják teljes erővel.”) Mit is mondott Csurka István látnok 2010 tavaszán Vonáék akkori szárnyalásáról? „A Jobbik csak a trójai faló szerepét játssza, a választások utánra kell. A proletárpárt mindig a rombolásra szerveződik (…). Kétfajta ember vonzódik hozzájuk. A sikerre vágyó szélhámos és a hiszékeny, kevés szóval beszélő, makogó baloldali vagy volt baloldali proletár.” Hozzáteszem: gyakran az őszinte, magyarságára büszke, megvezetett ember is, akit ez a gyülekezet elárult – de ő már régen vette a kalapját.

A trójai faló végképp leszerepelt. Futottak még…