„Elköszönt az utcai harcos a méltóságtól, az erőtől, szavahihetőségtől” – írja a közösségi oldalán Gyurcsány Ferenc. „Nagyarc Viktor kávézni vagy egyenesen a férfimosdóba ment ki, miközben a többiek Európa jövőjéről tárgyaltak, ez nagyon blama. (…) Biztos vagyok benne, hogy akit emberi, politikusi méltóságában ennyire megaláznak, aki nemzetének sorskérdésében ilyen drámai vereséget szenved, az gyorsan lemond és eltűnik a nyilvánosság elől. Mert ég az arca az elviselhetetlen szégyentől.” (Egy visszafogott kommentelő: „Ha már szégyenről írsz, Feri, neked és Gréczynek tandemben kellene fejest ugranotok a pottyantósba!”)
Mértékadó Ferenc a szavahihetőségről papol.

Az megvan, amikor Gyurcsány kormányfőnek a 2006-os választások előtt számot kellett adnia Brüsszelben a magyar konvergenciajelentés érdekességeiről? Ha nincs, elmesélem. A pénzügyekért felelős spanyol biztos, Joaquín Almunia megkérte Láriferit, keresse fel az irodájában. – Miniszterelnök úr, miért kívánják hamis adatokkal megtéveszteni az EU-t? – kérdezte. Gyurcsány nyomban lehidalt. – Két lehetőséget látunk – folytatta Almunia. – Az egyik, hogy az EU ezt nyilvánosságra hozza (…), a másik, ha ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Elismeri, hogy hazudtak nekünk. Miferink ekkor eszelte ki Őszödöt. (Kell még valamit mondanom, Ildikó?)

Nem sokkal később a CNN riportere, Nic Robertson faggatta a szemkilövőhegyi erkölcscsőszt, aki azt állította az állandósult tüntetésekről: nemzeti sajátosság, hogy egyesek az utcára vonulnak. – Az is nemzeti sajátosság, hogy a vezetők hazudnak? – kérdezett vissza a riporter.

Kell még valamit mondanom, olvasó?

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI)