Nem az a baj Braun Róberttel, hogy nem tetszik neki Wachsler Tamás munkája, a Kossuth Lajos tér, illetve az Országház építészeti megújítása, az annál inkább, hogy ezt épp az építész-tervező halálának napján teszi közhírré:
„Isten nyugosztalja, bár valaha rendes ember volt és a barátom, de amit az utóbbi években tett, az megbocsáthatatlan. A Kossuth tér átalakítása során a Fidesz avítt és tarthatatlan ideológiáját (a Trianonnal elpusztult nagy »Magyar Birodalom« fájdalmát és a ’44-gyel megszűnt magyar szuverenitást), valamint a Disneyland-szerű giccset írta bele a város szövetébe, lényegében kitörölhetetlenül.”
(Braun Pető Iván táskahordozójaként kezdte, később Gyurcsány tanácsadója lett. Ő álmodta meg – 45 millióért – a jegybank mostani logóját: hét pálcika sorjázik egymás mellett, hat egyforma meg egy nagyobb… Történész is lakik Braunban: „Trianont nem szabad tragédiaként megélni.”
N. Kósa Judit, a Népszava betűvetője lelkesen kommenteli Braunt:
„Ráadásul rettenetes ez a kettősség, mert maga a térformálás nagyvonalú, de telepöttyözték ezekkel a rémes szobrokkal meg körülvették nettó tévedésekkel.” Judit asszony a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt a Szent Jobb „turnéjáról” ekképp elmélkedett:
„Ezt a természetes módon mumifikálódott emberi testrészt fogják végighurcolni az országon.” Csepeli György is hozzáad az elhunyt portréjához: „Sivár lelke lehetett.” (Az egykori SZDSZ-es államtitkár sosem volt nagy véleménnyel rólunk: „A demokrácia kemény diónak bizonyult a magyar társadalom számára”. Értsd: a hülye nép nem érdemli meg őket.)
Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Ezek így gyászolnak.
Borítókép: Wachsler Tamás (Fotó: Kurucz Árpád)
