Igazi bejárónő volt

Minden nemzetnek megvannak a maga karizmatikus zsiványai. A mie­ink egyike a most, 92 évesen távozott Repülős Gizi, született Bodnár Gizella nem hétköznapi figurája volt a kékfényes folklórnak.

Minden nemzetnek megvannak a maga karizmatikus zsiványai. A mie­ink egyike a most, 92 évesen távozott Repülős Gizi, született Bodnár Gizella nem hétköznapi figurája volt a kékfényes folklórnak. Idősebb olvasó már az ötvenes évek bűnügyi tudósításaiban találkozhatott a nevével. Akkortájt még szellem is volt a latorvilágban – hősnőnk például a romantikus repülőgépes lopkodással kezdte –, szemben a mostanival. (Ma a fantáziátlan haramiáknak még a terepjárójuk is egymáséra hajaz.) R. Gizi, aki hosszú munkássága során negyvenévnyi börtönbüntetést kapott (ebből tizenhetet le is ült), felmérések szerint népszerűségben a Viszkist is megelőzte. Még Fábry is meghívta a műsorába. Nem volt buta a besurranós asszony, ellenkezőleg. Mint diplomás pedagógus odabent, a hűvösön például lelkesen oktatta az analfabéta gonosztevőket – bár azt nem tudni, mire. Amúgy sem töltötte tétlenül a tömlöcéveket, emlékiratait rendezgette. Mondják, önéletrajzi regénye – A tolvajok királynője – szárnybontogató szarkák számára kitűnő alapmű. Repülős Gizi haláláig „dolgozott”. A róla szóló kommentekben csak úgy sorjáznak az elismerő szavak: „Kilencvenévesen sem kerülte a munkát, róla kéne példát venniük a mai puhányoknak!”, „Ez a korosztály még tudta, mi a hivatástudat”, „Igazi bejárónő volt” stb. (Korábban akadt, aki azt tudakolta, „Hol lehet szelfizni Gizussal?”) Ha bármikor lopáson érték, abban csak az volt a hír, hogy jó egészségnek örvend.

Most, hogy az alvilágból a túlvilágra is besurrant, kimondhatjuk: Repülős Gizi munkássága része a kései betyárromantikának. Emléke (ha nem kél lába annak is) köztünk marad.