Maroknyi föld

„Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet„. Dobó István esküje minden magyar esküjeként szólt, örök érvényű. Vasárnap választunk.

Nincs olyan drámai szegmense az életnek, amelyről Kölcsey Ferenc ne adott volna útmutatót unokaöccséhez írt intelmeiben. Hallgasd csak! „Mi a haza, mint a legszentebb kapcsokkal egybefoglalt emberek társasága? Ezerféle édes emlékezet, megszokás, haszon és szeretet összefont érdekei teszik azt a szív előtt kedvessé; (…) Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol.”

Eger várának diadala 1552-ben. Kell-e ékesebb példa? A várostromra készülő százezres török vicsorítása csak elszántabbá – nemzetté – gyúrta a kétezres védősereget. Az ország, a haza állt a vár fokán. Dobó István esküje minden magyar esküjeként szólt, örök érvényű: „Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. (…) Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”

Nálunk, hányattatott magyar embereknél jobban kevesen érzik át a Pál utcai fiúk ragaszkodását a grundhoz. Ahhoz a maroknyi földdarabkához, amelyért a gyermekember is hőstettre képes, hűséget fogad, harcol. Amit a hazájának érez. A magyarság egész történelme a grundról, az édes grundról – a hazáról – szól. Erről a megcsonkított, árkokkal, néha kerítésekkel körülvett, csizmákkal, lánctalpakkal széttaposott földdarabkáról a hányatott glóbuszon. A hazánkról, amelyet újra és újra kiszemelnek maguknak – hallgass csak bele a napi hírekbe! – a kor „vörösingesei”.

Ma Orbán napja van. Vasárnap választunk.