A színész elhunyt, de játszik – halottaktól félhet Hollywood?

A Variety szerint a néhai, nagyszerű filmsztárt, Val Kilmert mesterséges intelligencia, valamint az őt ábrázoló képek és videók alapján támasztják fel, hogy szerepeljen a hamarosan megjelenő, As Deep as the Grave című filmben. A mozi egy tuberkulózisban szenvedő, őslakos amerikai katolikus papról szól.

Val Kilmer képe egy színészi díjátadón, 2026-ban Los Angelesben Fotó: Michael Buckner Forrás: Variety/Getty

A 2025-ben április elsején elhunyt színésznél 2014-ben diagnosztizáltak torokrákot. Kezelése során elvesztette hangját, sokáig alig tudott érthetően megszólalni. Amikor 2022-ben visszatért a Top Gun: Maverick-ben Iceman szerepére, fizikailag már képtelen lett volna szinkronizálni – állítólag a Sonantic brit AI-hangszintetizáló startup régi interjúkból, filmfelvételekből és hanganyagokból betanított egy modellt, amely képes volt reprodukálni az ő jellegzetes hangszínét.

Kilmer akkor azt mondta, a rák elvette a hangját, a technológia visszaadta.

A Sonanticot 2022-ben felvásárolta a Spotify, és az egész technológia beolvadt a Spotify hangszintézis-portfóliójába. Most a rendezőnek a mozgóképes megjelenést is produkálnia kell – ehhez a hangszintézis önmagában nem elég. A kritizálók szerint a rendelkezésre álló fotók és videók alapján a videógenerátorok elvileg ugyan összerakhatnak „valamit", de hogy az milyen minőségű lesz, és hogy egy mozi közönsége ezt elfogadja-e valódi színészi jelenlétként, az egészen más kérdés. Val Kilmer digitális másolatának képét az NBC News közölte. 

Halottak a vásznon – a digitális feltámasztás

Val Kilmer esete, amelyben az As Deep as the Grave rendezője generatív mesterséges intelligencia segítségével teszi az elhunyt színészt a filmjébe, kísértetiesen ismerős. Hollywood évtizedek óta kísérletezik azzal, hogyan tarthatja életben a halottakat – és bár a technológia egyre fejlődik, az etikai-esztétikai vita nem ül el.

Az első ilyen dokumentált esetet kényszer szülte. 1993-ban Brandon Lee, Bruce Lee fia, forgatás közben halt meg, amikor egy kellékfegyverből éles lövedék sebezte meg. A Holló (The Crow) csaknem kész volt, így a stúdió úgy döntött, kaszkadőrrel fejezi be a maradék jeleneteket, majd Lee arcát digitálisan ráilleszti a dublőrre a közelikben.

Hat évvel később, 1999-ben Oliver Reed szívrohamban halt meg a Gladiátor forgatásán. Ridley Scottnak még hiányzott néhány jelenete a karakterrel, amelyet Reed játszott. A megoldás: 3,2 millió dollárért CGI-arc egy dublőr testén.

A 2006-os Superman Returns más logikát mutat. Marlon Brando 2004-ben hunyt el, de az 1978-as Superman-filmhez annak idején rengeteg felvétel készült belőle, amelyek részben sohasem kerültek a vászonra. Bryan Singer rendező a Brando-hagyaték engedélyével az archív anyagokból és CGI-ból rakta össze Jor-El megjelenését – egy rövid, de szimbolikusan fontos jelenetet.

A Paul Walker-eset talán a legmeghatóbb az összes között. Walker 2013-ban tragikus autóbalesetben halt meg, miközben a Furious 7 forgatása félig kész volt. A stúdió úgy döntött, nem törli a karaktert, hanem befejezi és méltó búcsút szán neki. A testvérek, Caleb és Cody Walker dublőrként vállalták el a maradék jeleneteket, az ILM digitálisan illesztette Paul arcát a test fölé. Az eredmény páratlanul megható volt: a film utolsó jelenete ma is az egyik legtöbbször idézett digitális búcsú a mozi történetében.

A Rogue One (2016) az első eset, amely igazán nagy vitát robbantott ki, mert itt nem egy félkész filmből kellett kimenteni a színészt, hanem egy rég halott embert úgymond visszahívtak egy teljesen új szerepbe. Peter Cushing 1994-ben halt meg; az ILM CGI-modellt épített a fejéről, amelyet digitálisan rávetítettek Guy Henry brit színész testére. A Rogue One ráadásul egy fiatal Carrie Fishert is bemutat néhány másodpercre, aki akkor még élt, és akit visszamenőleg CGI-oztak bele. A feltámasztás 2024-ben jogi következménnyel is járt: egy brit producer pert indított a Disney és a Lucasfilm ellen.

Carrie Fisher halála, 2016 decembere egy árnyaltabb megoldást hívott elő. Az Utolsó jedik forgatása már befejeződött, de a tervezett kilencedik rész Leiára akart volna fókuszálni. A stúdió először határozottan kizárta a CGI-megoldást, majd az Erő ébredése fel nem használt felvételeiből – összesen nagyjából nyolc percnyi anyagból – rakta össze Fisher megjelenéseit a Skywalker kora című filmben (2019). Leia lánya, Billie Lourd testdublőrként állt be a forgatáson, Fisher arcát digitálisan készítették a testéhez.

James Dean esete váltotta ki a legtöbb ellenállást az iparágban. 2019-ben bejelentették, hogy a Finding Jack című vietnámi háborús filmben CGI-jal szerepeltetik az 1955-ben, 24 évesen autóbalesetben meghalt legendát – ő természetesen sohasem adhatott beleegyezést semmilyen digitális rekonstrukcióhoz. A filmet végül törölték, Dean mégis újra felbukkan: a Back to Eden nevű sci-fi projektbe is bejelentették, ezúttal már AI-avatar formájában.

Az Alien: Romulus (2024) esete a legfrissebb. Ian Holm, az 1979-es Alien androidja 2020-ban halt meg. Fede Alvarez rendező animatronikus bábot, arc-mocap technikát és CGI-t kombinálva hozta vissza Rook karaktere formájában, a hagyaték és Holm özvegyének engedélyével. Az eredmény finoman szólva is ellentmondásos lett – maga Alvarez ismerte el, hogy nem sikerült túl jól, és a streamingkiadáshoz utólag javított a CGI-n. A kritikusok egy része azt kifogásolta, hogy Holm nem adhatott valódi hozzájárulást; mások szerint az engedéllyel megszerzett posztumusz megjelenés önmagában etikailag rendben van.

Lehetséges vagy szabad?

Val Kilmer most megközelítőleg ott tart, mint az említett Brandon Lee 1994-ben – azzal a különbséggel, hogy amit akkor az ILM csúcstechnológiának tekintett, azt ma már egy független filmes cég is megengedheti magának. A 2026-os MI-eszközök, például a Kling 3.0-hoz hasonló videógenerátorok, archív fotókból és régi felvételekből képesek hozni azt a vizuális minőséget, amelyért korábban millió dollárok kellettek. Vagyis Kilmer „feltámasztása” az első eset, amelyről joggal mondható, hogy a technológia demokratizálódásának terméke, nem egy nagy stúdió exkluzív lehetősége.

Kilmer filmje minőségileg új lépés: nem egy valódi színészi teljesítményt manipulálnak, hanem teljes egészében mesterséges produktumot hoznak létre. A kettő közötti különbség szabad szemmel nem feltétlenül látható, de erkölcsileg és jogilag nagyon is más terepen jár.

Már nem az a kérdés a technológiával kapcsolatban, hogy lehetséges-e – hanem az, hogy szabad-e.