A keresztény erkölcsi tanítás példája

Sok cikk jelenik meg manapság az abortusz kérdésével kapcsolatban. Észrevehető egy érdekes hasonlóság közöttük. Az ember szinte azt gondolná, hogy íróik összebeszéltek, pedig nem erről van szó. Mindenki hangsúlyozza, hogy személyesen elítéli az abortuszt, és hogy az abortusz rossz dolog, majd állást foglal az abortusz mellett. Olyan ez, mintha a lelkiismeret és a kificamodott elme csatározna egymással. Dr. Frenkl Róbert orvos, egyetemi tanár például ezt írja a Népszabadság január 12-i számában: „Mert a magzat igenis élőlény a fogantatás pillanatától.” Majd így folytatja: „Az egyik legnagyobb humán kudarc az abortusz. De ha segíteni kell a bajba jutott emberen? Még elveinket is fel kell adni.”Én is orvos vagyok, elveimet nem adom fel, és bizonyos vagyok benne, hogy az abortusz sem a magzaton, sem az anyán, sem a társadalmon nem segít. A világon Romániában a legmagasabb az egy nőre jutó művi abortusz gyakorisága. Ezek szerint már a világ legkívánatosabb országa kellene hogy legyen, ahonnan áldás árad. Vegyük például dr. Czeizel Endre ugyanazon lapban megjelent, február 23-i cikkét: „Mindenképpen különbséget kellene tenni a szeretkezést egy-három nappal követő gyógyszeres kezelés és a terhesség 6-12. hetében történő sebészi megszakítás között. Az új élet kezdetét jelző genetikai program nem a fogamzással veszi kezdetét, egy ideig még a petesejt géntermékei irányítják a fehérjeszintézist.”Pedig nyilvánvaló, és ezt minden biológus, orvostanhallgató, orvos és genetikus tudja, hogy a két ivarsejt találkozásából létrejött új sejt, a zigóta egyedi és teljesen új genetikai állománnyal rendelkezik, amely genetikai állomány a megfogant gyermek egész élete során, testének minden sejtjében élete végéig ugyanaz. A szerző ugyanakkor elítéli az újszülöttek otthon történő megölését, és azt írja, hogy ez joggal kelti a borzalom érzését, majd így folytatja: „A XXI. század végén így fognak visszagondolni a XX. századi abortusz gyakorlatára is.”Erről egy tudományos-fantasztikus novella jut eszembe. Egy evolúciós tanban hívő országban arról vitatkoztak, hogy mitől ember az ember, és arra az álláspontra jutottak, hogy az absztrakt gondolkodás teszi emberré ezt az élőlényt. Azt is megállapították, hogy ez 12 éves korban jelenik meg. Éppen ezért az abortuszt kiterjesztették 12 éves korig. A szerző tehát nem az abortuszt ítéli el, hanem az egyre kifinomultabb tudományos módszerek híve. Minél rejtettebb, minél kevésbé nyilvánvaló az emberölés ténye, annál elfogadhatóbb. Az orvosi etikai kódex (genfi deklaráció, 1948) azonban, éppen a náci orvosi gyakorlat borzalmaiból okulva kimondja: „Fenntartom az emberi élet felettébb való tiszteletben tartását annak foganásától fogva, és még ha megfenyegetnek, akkor sem fogom orvosi ismereteimet az emberségesség törvényeivel ellentétes módon felhasználni; Ezeket az ígéreteket komolyan, szabadon és megtiszteltetésnek tekintve fogadom.”Az emberi életet tisztelő orvosok világföderációja kijelenti: minden egyes emberi élet a megtermékenyüléstől a természetes halálig szent, egyedi és végtelen értékű, és hogy az ember soha nem olthatja ki páciense életét, függetlenül annak korától vagy betegségétől. A helsinki deklarációval (1975) összhangban megerősítjük, hogy emberi lény soha nem használható fel kísérleti, kizsákmányolási célokra, és azt tartjuk, hogy az extrakorporeális megtermékenyítés, amely elkerülhetetlenül magában foglalja a legfiatalabb emberi lényeken történő kísérletezést és kiválogatást, ezért elfogadhatatlan.A 450 ezer orvos tagot számláló World Federation of Doctors Who Respect Human Life az orvosok deklarációjában (1974) kimondja: „A fejlődésben lévő emberi lény a megtermékenyülés pillanatától, azaz a biológiai létezés legkorábbi pillanatától fogva élő, és az anyától, aki a táplálékot és az oltalmat biztosítja számára, teljesen megkülönböztethető.A megtermékenyüléstől az idős korig ugyanaz az élő, emberi lény az, aki növekszik, fejlődik, él, majd végül meghal. Ez a konkrét emberi lény jellemvonásaival együtt egyedi és ezért helyettesíthetetlen.Miként az orvostudomány az életet szolgálja annak végén, hasonlóképpen kell az életet szolgálnia annak kezdetétől fogva. Abszolút tiszteletben kell tartania az emberi életet, az életkortól, betegségtől, rokkantságtól vagy a függőség mértékétől függetlenül. Tragikus helyzetek esetén az orvos kötelessége, hogy mindent megtegyen, ami csak lehetséges, hogy mind az anyát, mind annak gyermekét megsegítse. Egy meg nem született ember szociális, gazdasági vagy eugenikus problémák megoldásaként történő szándékos megölése homlokegyenest ellenkezik az orvos feladatával.” (Dr. Philippe Schepens, Belgium, az emberi életet tisztelő orvosok világföderációjának főtitkára.)Az abortusz borzalmának megoldása nem a válsághelyzet alapján, szabadon elvégeztethető magzatgyilkosságok legalizálása, mivel ez ellenkezik Isten törvényével és a természet törvényével, hanem az abortusztilalom, a nemiségre és családra vonatkozó klasszikus, bibliai, keresztény erkölcsi tanítás kizárólagos, együttes bevezetése. Ha ez törvénnyé válik nemzetünkben, jó dolog. A nép, amely ebben gyakorolja magát, áldást nyer. Ránk fér, igaz? Akkor cselekedjük így.