Álmok kedvező kamatra

Névre szóló értesítést kaptam a minap az egyik banktól, hogy fáradjak be központjukba, vagy hívjam őket telefonon, mert szenzációs feltételekkel igényelhetek személyi kölcsönt. A bankkal nem állok üzleti kapcsolatban, így némileg meglepett, hogy ismerősként kerestek meg, tudják nevemet, címemet, talán az egész nacionálémat. Sok haragos publicisztika született már e tárgyban, a polgár joggal háborog azon, hogy különböző intézmények és cégek hozzájuthatnak személyes adatainkhoz, de én most nem akarok gorombáskodni. A modern pszichológiai elméletek lépten-nyomon pozitív gondolkodásra biztatnak, az tesz jót a testi és lelki békének. Fogadjuk el ezen elméletet, és nézzük az ügy jó oldalait.Mindenképpen örömmel tölt el, hogy nem hat éve halott édesapámnak címezték a levelet, aki még most is havonta kap vaskos küldeményeket, amelyekből megtudhatjuk, hogy egy született mázlista, mert nyert sok millió forintot, több kiló aranyat, egy zsák ellaburgonyát, egy tucat vízhatlan sérvkötőt, mert nevét kidobta a világcég számítógépe, már csak ki kell töltenie, meg kell keresnie, ki kell kevernie, meg kell rendelnie, be kell fizetnie... Ezúttal személyesen engem szólítottak meg, aki még élek, és ez roppant megtisztelő. Mert a feladó feltételezi rólam, hogy egy komoly, megbízható, beosztással élő ember vagyok, akivel különösebb kockázat nélkül építhet ki partneri kapcsolatot.Az ajánlat is nagyon kedvező. Egyszázalékos kamatkedvezménnyel, bagatell 25,96 százalékos kamattal igényelhetek személyi kölcsönt, amelyet szabadon, tetszőleges céllal felhasználhatok. Ez igen, nem az uzsorának ható 26,96 százalékos, hanem szinte ingyen, 25,96 százalékos kamatért vehetek fel kölcsönt; ez a kísértés maga. Gondoljuk meg: a 25,96 százalékos kamat alig több mint háromszorosa a várható inflációnak, saját pénze ellensége az, aki nem harap rá.Egy példával érzékeltetném a pénzügyi konstrukció grandiózus voltát. Tegyük fel, kérek egymillió forintot egyéves futamidőre. 1 259 600 forintot kell visszafizetnem, azaz havonta 104 966 forint 67 fillért. Ennél a pontnál mar lelkembe az első bizonytalanság. Ha nekem havi 104 966 forint 67 fillér postára feladható pénzem lenne, nem lenne szükségem egymillió forint személyi kölcsönre. Persze a kamat csökkenhet is, a levél alján, mikroba-betűnagysággal ott szerepel, hogy a kamat a keletkezés pillanatában érvényes, a bank fenntartja a kamatváltoztatás lehetőségének jogát. Gondolom, ez a kitétel kizárólag a kamat csökkentésére vonatkozik. Végeredményben csak apró, áthidalható akadály, hogy a kölcsönt vélhetőleg nem tudnám határidőre visszafizetni. Legfeljebb zálogba csapom a családi ezüstöt.De mi a csodának kéne nekem személyi kölcsön? A levél erre is próbál eligazítást adni. „Szeretné megvalósítani álmait? A ... bank most segít önnek ebben. A ... személyi kölcsön lehetőséget nyújt, hogy azonnal megvásárolhassa a régen vágyott autót, házat vagy bármi mást, amiről eddig pénztárcája korlátai miatt le kellett mondania.”Hát ez az! Súlyos autófóbiám van, nemhogy nem veszek autót, nem is ülök bele. Laknom mindig sikeredett valahol, soha nem volt lakásigénylésem, kétszázezer és hárommillió forint között vásárolható lakásra csöppet sem vágyakozom. Szeretek jókat enni és inni, de ezek végett bankkölcsönért nem folyamodom. Nem hiszek a korszellem jelszavának, miszerint a fogyasztás boldogít. A futószalagon gyártott vágyak távol állnak tőlem.Álmaim persze vannak, de nem sorolom őket, egyik sem 25,96 százalékos kamatra teljesedik be. Miféle álmok lehetnek azok, amelyek kölcsönből valósulnak meg? Nem a mi álmaink, kölcsönzött álmok. Bankok és egyéb pénzgyárak álmait akarják álmodtatni velünk, azokról ne csak pénztárcánk korlátai miatt mondjunk le.Szép álmokat mindenkinek, aki képes ébren maradni.