Isten malmai

Faképnél hagyta Giczy Györgyöt, és más pártok holdudvarába szegődött számos minapi eszmetársa. A súlytalan politikai csoportosulássá kopott KDNP elnöke most Németh Miklósra függeszti tekintetét: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj! A nagy romlását feldolgozni képtelen SZDSZ mostanság münchhauseni varkocsába kapaszkodik, amikor a sorkötelesség rapid eltörlését követeli, amit szorgalmazni a hatalom résztvevőjeként elmulasztott. Csurka Surányi György és a vele egy húron pendülő hazai pénzügyi klán kérlelhetetlen ostorozója, egyben a pauperek fáradhatatlan szószólója. A fölös kilóitól megszabadult Thürmer Gyula fura színeváltozása, törleszkedése az MSZP-hez és az SZDSZ-hez (!) a leghatározottabban komikus, noha motívumai érthetők: most vagy soha! Egyre jobban feltuningolják magukat a kis pártok. Lám, egyben s másban Dávid Ibolya is dafke különcködött, majd nekifogott összehegeszteni azt, ami pár éve vétkes ostobaság miatt kettérepedt. Talán az is megfordult fotogén fejecskéjében, hogy mindnyájunk Árpi bácsija Polt Péter jelölésével most törlesztett neki azért, hogy ő megtorpedózta Kunos kegyelemben részesítését.A lázasan menőverező kis pártok közül leginkább talán az MDF-nek van oka most a derűlátásra. Nem csak a „bűvös” öt százalék – egyes közvélemény-kutatók szerint kimutatott – közelítése miatt: nagy-nagy elégtétel számára Mádl Ferenc köztársasági elnöknek jelölése. Annál is inkább, mert az egyszer már ellenjelölt akadémikust – a Fidesz egyetértésével – az az FKGP kandidálta, amely '95-ben még nem állt mellé.A gyakorlatilag közös jelölés módfelett bölcs döntés volt, és a hazai összmédiát „leminősíti”, hogy megelőzően nem számolt ezzel: a Kolumbusz tojásával. Bölcs döntés volt, túl Mádl Ferenc Gönczével bátran összemérhető kvalitásain. (Úristen, mennyi sajtóódát hallottunk az átkozottul magasra emelt mércéről...) Ez lehiggasztotta, megnyugtatta, kezesebbé tette a legkisebb koalíciós pártot. Nem okozott olyan későbbi bonyodalmat, mint aminő Németh János jelölése, esetleges megválasztása után elkerülhetetlen lett volna mai konfliktusos parlamenti demokráciánkban: az ő egyszeri aktussal történő pótlása ugyanis csak kétharmados igen szavazattal lehetséges. Az alkotmánybírák eddigi megválasztása ismeretében biztosra vehető, hogy akkor azonnal megkezdődtek volna az időt rabló pártcsatározások, a véget érni nem akaró alkudozások: minő parádés szereposztáshoz juttatta volna ez az ellenzéket! Végül: Mádl jelölése egy időre kirántotta a szőnyeget az MSZP és az SZDSZ lába alól. Vele szemben fajsúlyos ellenjelötlet állítani képtelenek, minden, Mádl lejáratására irányuló igyekezetük „snassz” lenne (úgy tűnik, nem is próbálkoznak ezzel, sőt).A jelölt elsőrangú, a konszenzus – lássunk csudát – kikerekedni látszik, csupán a MIÉP különködik. Ám várjuk ki a júniusi titkos szavazást...Jelentős fejlemény a Fidesz és az FKGP egyidejűleg kötött, 2002-ig szóló különmeg-egyezése is. Az identitását, új fazonját szemlátomást nem lelő két álbaloldali parlamenti párttal szemben így számottevő előnyre tett szert a jobbközép. Ám igénytelen nézetem szerint Orbán és Torgyán megállapodása – akarva-akaratlan – egy majdani, fél évtizeden belüli pártunió felé is mutathat.Addig is: a kis pártok alkalmi vagy tartós különutassága a „nagyok” hóna alatt nem sok jóval kecsegtet. Érzik, ó nagyon is érzik ezt maguk is, ezért mostani hiper-aktivitásuk, mindenáron felértékelődni törekvésük. Hanem a rákészültség még minden tekintetben gyönge. Velük szemben még a két ellentétes pólus deleje sem elég erős. Itt is, ott is élnek és hatnak még bizonyos beidegződések, fenntartások, hívságos egyéni ambíciók. A mostani koalíció '98-as „éppen hogy győzelme” megszívlelendő tanulságokkal szolgál, az idő meg könyörtelenül a tömbösödésnek dolgozik – tanácsos ezzel kinek-kinek tisztában lennie.Úgy látom, nem nagy idő kérdése az a fölállás, amikor két nagy pártunió fog itt egymással vetélkedni, politikai váltógazdaságban kormányozni.Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek.