A világ ezúttal nem hallgatott...

Alig több mint egy éve, hogy a szerb fegyveres erők megkezdték kivonulásukat Koszovóból. A NATO Egyesült Államok vezette 79 napos hadműveletének sikerült véget vetnie annak az erőszakos elnyomásnak, amely a tömeges kiutasítás groteszk akciójában csúcsosodott ki, és veszélyeztette a régió békéjét és stabilitását. Ahogy Elie Wiesel mondta egy éve: „A világ ezúttal nem hallgatott.”Amikor a konfliktus befejeződött, Clinton elnök kijelentette, hogy a háborús kitartás után most keményen kell dolgoznunk azért, hogy biztosítsuk a békét. Egy évvel később mit sikerült elérni? A rövid válasz a következő: többet, mint a legtöbb ember hiszi, de kevesebbet, mint amire szükség lenne.A koszovói nemzetközi jelenlétben részt vesz a NATO vezette erő (KFOR), közel 40 országból, többek között 5500 amerikai, orosz katonák is, illetve civil részről az ENSZ (UNMIK). Ezt azösszetett vállalkozást leginkább szövetségeseink tartják fenn. Európaiak biztosítják a csapatok több mint 80 százalékát, illetve a helyi adminisztráció és újjáépítés költségeinek 75 százalékát. Mások, többek között Japán, szintén jelentékenyen járulnak hozzá.A KFOR és az UNMIK sokat tett, kormányzati szerveket és biztonságot építve a káoszból. Néhány nappal érkezése után a KFOR olyan biztonsági körülményeket hozott létre, melyekkel lehetővé tette 1,2 millió – Albániában és Macedóniában, sátorban élő – albán menekült visszatérését. A KFOR a hadviselő felektől (mind a szerbektől, mind az albánoktól) több mint 15 000 kézifegyvert, 30 000 aknát és 7,5 millió lőszert foglalt le. Még mindig túl sok fegyver van Koszovóban, de tény, hogy a KFOR jelentős hatással bír.A civil erőfeszítések szintén hozzájárultak a biztonság javításához. Több mint 3500 nemzetközi rendőr, többek között 540 amerikai járőrözik Koszovó utcáin. A rendőrakadémia múlt ősz óta működik, és ennek az évnek a végéig 4000 kiképzett helyi rendőr lesz bevethető.A rendőrség mindazonáltal nem végezheti munkáját működő igazságszolgáltatási rendszer nélkül. Kiépítése az egyik legnagyobb kihívás, mellyel az UNMIK szembesül. Egyetlen év alatt a semmiből hozott létre büntetőtörvénykönyvet, 47 bíróságot, képzett bírókat, 300 helyi bírót és ügyészt nevezett ki, és büntetés-végrehajtási rendszert épített ki. Az igazságszolgáltatás működni kezdett, bár sok bíróság nem független, és a bűnözési mutatók még mindig túl magasak.Egy éve Koszovó népe elpusztított otthonokba, iskolákba és kórházakba tért vissza. Tömeges segélyezési erőfeszítés segítette túl őket a kemény téli időszakon. Most az újjáépítés lépett elő fő feladattá. Több mint 25 000 házat építenek újjá az idén nemzetközi támogatással. A Koszovóba látogatók ma mindenhol építkezés látványára és zajára lehetnek figyelmesek. Az Európai Unió szintén foglalkozik Koszovó olyan súlyos infrastrukturális problémáival, mint a rossz utak és a fájdalmasan elégtelen energiarendszer.Elismerendő haladás történt az elmúlt évben. Többre van szükség a második évben.Elsősorban az etnikumok közti erőszakot kell visszaszorítani. Az elnyomás csúnya hagyománya még mindig fennáll. A gyilkossági mutatók 90 százalékkal visszaestek az elmúlt évben, de az utóbbi hetekben élénkké vált néhány területen a szerb kisebbség elleni tevékenység. Az albán vezetőknek be kell látniuk, hogy az ilyen akcióknak, mint például egy négyéves gyermek és egy 72 éves nagymama meggyilkolása, véget kell vetni.Az önkormányzatra való áttérés ütemét fel kell gyorsítani. Az ősszel esedékes helyi választás Koszovó történetének első demokratikus választása lesz. Ezt az autonómia ideiglenes demokratikus intézményrendszerének megteremtése kell, hogy kövesse, beleértve a koszovói parlament létrehozását, melyre a konfliktus befejezését kimondó biztonsági tanácsi határozat tett ígéretet. Ezeknek az ideiglenes intézkedéseknek meg kell védeniük minden koszovói lakos jogait, a kisebbségieket is beleértve. Az albán többségnek el kell fogadnia, hogy Koszo-vóval kapcsolatos jövőbeni aspirációikat alááshatja a kisebbségek védelmének hiánya.Végeredményben Koszovó jogállását egy nemzetközi folyamat keretében kell rendezni, mely figyelembe veszi a koszovói emberek, de a régió és a nemzetközi közösség érdekeit is. A Milosevics utáni, demokratikus Szerbia fejlődése szintén fontos lesz majd a kérdés végérvényes rendezése szempontjából.Egy éve a nyugati demokráciák az etnikai tisztogatás tombolásával álltak szemben, mely Európa békéjét és transzatlanti közösségünk értékeit fenyegette. Egy évvel később az elért eredmények jelentősek, de nem teljesek. A folytatódó haladás lehetővé teszi, hogy csökkentsük jelenlétünket. De természetesen maradnunk kell. Ettől függ, hogy az európaiakkal közösen idővel el tudjuk-e hozni Koszovó és Délkelet-Európa számára azt a változást, melyet oly sikeresen mozdítottunk elő Nyugat-Európában a második világháború után és Közép-Európában a kommunizmus bukását követően: integrálni őket a demokratikus, megosztottság nélküli Európába, melyben még egy európai háború eshetősége elképzelhetetlen.A szerző az Amerikai Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonságifőtanácsadója, írása június 10-éna Washington Postban jelent meg