Család: segítség vagy veszélyforrás?

Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint a magyar lakosság értékrendjében a család és a gyermek más országokhoz viszonyítva fontosabb helyet foglal el. Ugyanakkor azonban csökken a házasságok és a házasságban élők száma, magas a válások aránya, és kedvezőtlenül alakul a gyermekvállalási magatartás. Ezzel kapcsolatban a szakirodalomban és a publicisztikában egyaránt a család intézményének válságáról számolnak be. A családdal foglalkozó szocioló-giai vizsgálatok túlnyomó részben a családot alkotó felnőttekre koncentrálnak: a család valójában házasságot jelent. A válság elemzésének egy eltérő szempontú megközelítése az, amikor nem a meg nem kötött házasságokról, a felbomló családokról és a meg nem születő gyermekekről beszélünk, hanem a létező, funkcionáló családok működési zavarairól. Ebben a megközelítésben az a probléma vetődik fel, hogy a család képes-e ellátni feladatait. Jelen tanulmányunkban csak egyetlen kérdésre koncentrálunk: vajon biztonságot, támogatást vagy segítséget nyújt-e a család tagjai számára, vagy ellenkezőleg, veszélyforrást, fenyegetettséget, nyomasztó körülményeket jelent.1998-ban a Jobb egészséget a nőknek program keretében országos felmérést végeztünk a 16–24 éves nők körében. Vizsgálatunk a fiatal női korosztály életminőségének, ezen belül elsősorban az egészséggel kapcsolatos életminőség feltárására irányult. A kutatás során alkalmazott kérdőív jól tükrözi, hogy a kutatók az életminőség bio- és pszichoszociális modelljéből indultak ki, és annak fő dimenzióit (biológiai, pszichés/mentális, szociális/társadalmi) igyekeztek minél pontosabban körüljárni.E rövid cikkünkben ismertetni szeretnénk látleletünk néhány részletét annak a fiatal női korosztálynak a közérzetéről, amely még az iskolapadban ül, és amely számára az önálló élet még a jövőt jelenti. A kutatási anyagból azokat a kérdéseket, illetve kérdéscsoportokat emeltük ki, amelyek alkalmasnak látszottak a fiatal lányok közérzetének jellemzésére. Az adatok életkor, földrajzi régió, településtípus, illetve iskolatípus szempontjából reprezentálják a fiatal nők adott korcsoportjait. Összesen 3616 fiatal nőre terjedt ki a vizsgálat. Közülük 2016-an még nappali tagozatos hallgatók voltak. Jelen munkánkban csak a tanulók adatait dolgoztuk fel.A vizsgált fiatal populáció többségére az általunk használt mutatók szerint a jó közérzet a jellemző. Jövőképük pozitív, bíznak céljaik megvalósulásában, kompetensnek érzik magukat sorsuk alakításában, képesek feladataik ellátására és a felmerülő problémák kezelésére. Érdeklődők, nyitottak a világ dolgai és a környezetükben zajló események, a környezetükben élő emberek iránt. A világot nem érzik szorongáskeltőnek. Egészségi állapotukat – mint általános közérzetük kifejeződését – jónak tartják, pszichoszomatikus kondíciójuk megfelelő.Ugyanakkor azonban vannak a mintában olyan diáklányok, akiknek közérzete az általunk alkalmazott mutatók tükrében rossznak, kedvezőtlennek minősíthető. Kutatásunk a továbbiakban arra irányult, hogy ezeknek a fiataloknak a helyzetét vizsgálva megállapítsuk a kedvezőtlen közérzeti mutatók kialakulásában szerepet játszó legfontosabb háttértényezőket.A negatív életérzésekre utaló jelek közül a tehetetlenség emelkedik ki. A különböző élethelyzetek kezelésében megjelenő nagyfokú bizonytalanság és döntésképtelenség a fiatal nők közel egyharmadára (28 százalék) jellemző. Ezt követi a világgal, a környezettel szembeni érdektelenség, közönyösség (16 százalék). E fiatal női korosztály több mint egytizedének (13 százalék) nincsenek távlati céljai, jövőjét reménytelennek látja. Saját helyzete és az őt körülvevő világ szorongással tölti el (10 százalék).Minthogy a kérdőívből nyerhető adatok leggazdagabban a kérdezettek családi beágyazottságát, körülményeit világítják meg, jelen tanulmányunkban a környezet közérzet-befolyásoló színterei közül csak a családdal foglalkozunk. Vizsgálódásunk arra irányul, hogy milyen következménnyel jár az, ha a család nem biztonságot, támogatást és segítséget jelent a fiatalok számára, hanem veszélyforrásként, szorongáskeltő, ellenséges hatalomként jelenik meg.Feltételeztük, hogy a fiatalok közérzetének alakulásában a családi légkör percepciójának meghatározó szerepe van. A szülők súlyos betegsége, valamelyik vagy mindkét szülő hiánya (halálozás, válás, szülők különélése), a családban előforduló deviáns magatartások (túlzott alkoholfogyasztás, öngyilkosság, kriminalitás), a család fenyegető légköre (az anya és/vagy a kérdezett fiatal nő bántalmazása, valamint a bántalmazástól való félelme), a család nagyfokú (vélt vagy valós) szegénysége mind veszélyforrást jelenthet a fiatalok egészségi állapotának önértékelése, pszichoszomatikus kondíciója és a negatív életérzések kialakulása szempontjából.A továbbiakban az egyes potenciális veszélyforrások típusai szerint vizsgáltuk meg a családokat. A családok közel egyharmadára jellemző a bántalmazás valamilyen formája vagy az attól való félelem (32 százalék), a szülők súlyos betegsége (30 százalék), illetve a szülő elvesztése (32 százalék). Deviáns magatartásformák a családok mintegy egyötödében (18 százalék) fordulnak elő. Szegénynek minősítette a családját a fiatalok három százaléka.Ezután a rossz közérzet mutatóinak megoszlását aszerint vizsgáltuk, hogy előfordul-e valamilyen feltételezett veszélyforrás a családban. Alábbi táblázatunk bemutatja, hogy azokban a családokban, amelyekben jelen vannak ezek a veszélyforrások, milyen mértékű a fiatalok rossz közérzete. A táblázatban csillaggal jelölt értékek arra utalnak, hogy ezekben a családokban afiatalok közérzete szignifikáns mértékben rosszabb, mint a veszélyforrások által nem érintett fiataloké (lásd: táblázat).A közérzet szempontjából a család alapvető funkciói közé tartozik, hogy nehéz élethelyzetekben, krízishelyzetekben támogatást nyújtson, illetve biztosítsa azt a bizalmi légkört, amelyben a felmerülő problémákat, gondokat meg lehet osztani, tanácsot, érzelmi segítséget lehet kapni. A kérdőív adatai alapján a családi támogatottság két komponensét tudtuk elemezni. Egyfelől ismerjük a kérdezett véleményét arról, hogy nehéz élethelyzetben számíthat-e családja támogatására, másfelől arról is van informá-ciónk, hogy felmerülő problémáit meg tudja-e beszélni családtagjaival. A problémák megbeszélésének lehetőségét különböző problématípusok (tanulási gondok, az egészséggel, illetve a testtel kapcsolatos különböző intim kérdések, a társas kapcsolatok, egyes rizikó-magatartások) vonatkozásában tárta fel a kérdőív.A tanuló fiatal lányoknak, a nemi és életkori jellegzetességeknek megfelelően, leginkább a kortársaikhoz fűződő viszonyuk és a párkapcsolatok jelentenek problémát. Ezt követik a betegséggel, menstruációval, szexualitással kapcsolatos kérdések, illetve a családi problémák és a tanulási gondok. A dohányzással, az alkoholfogyasztással és a droghasználattal kapcsolatosan a válaszolóknak mintegy a fele igényelné, hogy e kérdéseket megbeszélhesse valakivel.E problémák családi megbeszélésének lehetősége azt jelentette, hogy van a családban olyan személy (apa, anya, testvér, nagyszülő), akihez ezekkel a gondokkal fordulhatnak.A felmerülő problémák száma és ezek családon belüli megbeszélésének lehetősége alapján létrehoztunk egy mutatót, amely a család bizalmi légkörét minősíti. Azokban a családokban, amelyekben a fiatalok problémáik túlnyomó többségét meg tudják beszélni, a bizalmi légkört erősnek, azokban, amelyekben a problémáknak csak mintegy a fele kerül megbeszélésre, közepesnek, és amelyekben a problémáknak legfeljebb egynegyede osztható meg a családtagokkal, a bizalmi légkört gyengének tekintettük.A tanuló nőknek több mint egyharmada úgy vélekedik, hogy családjában nincs olyan bizalmi légkör, amely alkalmas lenne a felmerülő problémák megbeszélésére, s a családok csupán 36 százalékában tekinthetjük erősnek a bizalmi légkört.Megvizsgáltuk a családi támogatottságot a veszélyforrások típusa szerint is. Azt tapasztaltuk, hogy azokban a családokban, amelyekben előfordult bántalmazás, illetve deviáns magatartás, a fiatalok szignifikánsan nagyobb arányban számoltak be a családi támogatottság hiányáról. Azokban a családokban, amelyekben betegség fordult elő, csak a bizalmi légkörben jelentkezik deficit, a nehéz élethelyzetben várt támogatásban nem. Azok a fiatalok, akik családjukat szegénynek minősítették, a családok bizalmi légkörét ugyanolyannak tartják, mint a „nem szegény” családokban élő fiatalok, viszont nehéz élethelyzetben szignifikáns mértékben kevésbé számítanak családjuk támogatására.Vizsgálatunk eredményei arra engednek következtetni, hogy a család bizalmi légkörének minősítésekor a fiatalok a társas támogatás érzelmi összetevőjét minősítik, a nehéz élethelyzetben várható segítség pedig azt jelzi, hogy mennyiben tartják a családot egzisztenciális támasznak. Az a tény, hogy a nehéz élethelyzetben várható segítség hiányát a magukat szegénynek tartó fiatalok érzékelték, arra utal, hogy a nehéz élethelyzet a szegény családokban egzisztenciális problémák formájában jelenik meg, de az is elképzelhető, hogy a nehéz élethelyzet a fiatalok gondolkodásában általában gazdasági nehézségeket jelent. A családtagok súlyos betegsége pedig feltehetőleg úgy befolyásolja a család bizalmi légkörét, hogy ilyen helyzetben a kevésbé fontosnak tartott egyéni problémák megbeszélése háttérbe szorul. Itt valójában nem feltétlenül a bizalom deficitjéről, hanem a megbeszélés lehetőségének a hiányáról van szó.Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a családi támogatás két komponense közül a nehéz élethelyzetben várt segítség nagymértékben befolyásolja a közérzet alakulását, míg a problémák megbeszélésének zavarai csak a közérzet bizonyos összetevőit befolyásolják. Ennek hátterében az állhat, hogy a vizsgált korosztály számára a problémák megbeszélésében az esetlegeshiányokat a kortárs csoport kompenzálni tudja. Ugyanakkor a nehéz helyzetben való segítséget a fiatalok elsősorban a családtól várják.Susánszky Éva–Szántó Zsuzsa–Csoboth Csilla–Purebl György