Erdélyi választások: tiszta Amerika!

Utoljára talán Mikszáth látott olyan korteskedést, amilyet a székelyudvarhelyiek tapasztalhattak a nemrégiben lezajlott helyhatósági választások során. Erdély legmagyarabb városában magyar jelölt győzött magyar jelölt ellenében.A székely anyavárosnak még soha nem volt RMDSZ-színekben induló polgármestere. 1996-ban majdnem lett – a korábban függetlenként nyert Ferenczi Ferenc beállt a sorba, és a magyarok egyetlen érdekvédelmi szervezetének jelöltjeként indult neki a kampánynak. Az utolsó napon jelentkezett egy 27 éves fiatalember, Szász Jenő, aki a helyi sajtó hathatós támogatásával megnyerte a választásokat, és Románia legfiatalabb polgármestere lett.A győzelmet azóta sem tudta megbocsátani neki a helyi RMDSZ-szervezet. A széki elnököt, Verestóy Attila szenátort az is zavarhatta, hogy a fiatalember nem állt kötélnek, így az RMDSZ országos szervezetének szürke eminenciása, erős embere nem tudta maradéktalanul érvényesíteni gazdasági elképzeléseit. Emiatt már egy évvel ezelőtt nyilvánvalóvá vált: hiába a városvezetésben elért sikerek, hiába a jó külföldi kapcsolatok és a népszerűség, az RMDSZ-nek 2000-ben más jelöltje lesz a tisztségre. Hogy pontosan kicsoda, az valamikor az év elején került nyilvánosságra: Antal István városi RMDSZ-elnököt, országgyűlési képviselőt indították a tulipán színeiben.Szász Jenő igencsak határozott ember (ellenfelei előszeretettel nevezik diktátornak), nem figyelt a népszerűségre. A választást megelőző év végén adót emelt, szociális segélyt csak azoknak adott, akik közmunkát vállaltak (természetesen a gyermekek, betegek és idősek kivételével), nem ment bele populista megoldásokba. A kampányidőszak előtt rosszul állt a szénája: az emberek idegesek voltak az adók miatt, a város utcái – mint szinte mindenütt Romániában – gödrösek, a helyi televízió, az egyik kereskedelmi rádió és a hetente kétszer közel tízezer példányban megjelenő kisvárosi lap, az Udvarhelyi Híradó az ellenfél kezében volt. Az ő oldalán – a birtokon belüli állapot mellett – az elmúlt négy esztendő eredményeit lehetett számba venni: nappali tagozatos főiskola, új színház és profi tánccsoport, működő város, számtalan megnyert pályázat. És egy rádió, valamint a hetente ötszáz példányban eladott, polgári értékeket valló hetilap, az Udvarhelyszék.Hogy nem lesz egyszerű a háború, az a kampány első napján kiderült. Az RMDSZ országos szervezete Székelyudvarhelyt stratégiai fontosságú városnak nevezve a helyi sportcsarnokban szervezte meg kampányindítóját. Eljött úgyszólván az összes szenátor és képviselő (néhányan azért maradtak távol, mert nem tartották helyesnek, hogy Szász Jenő ellen indul tulipános jelölt), megérkezett Budapestről a Kormorán együttes, de a tömeg távol maradt: rászerveztek egy eseményt. A sportcsarnokba olyan kevesen mentek el, hogy a helyi és az országos tévékben csak színpadi képeket tudtak bejátszani.Időközben összeállt egy profi csapat szociológusokból, közgazdászokból, médiaszakemberekből. Minden lehetőséget ki akartak használni a jelölt népszerűsítéséhez, de nem volt egyszerű dolguk: a rádiót és tévét működtető cég, a Digitál 3 visszautasította kampányidő-igénylésüket, így teljesen kiszorultak a Verestóy sógora által birtokolt televízióból. Bármi jót tett a tisztségben lévő polgármester (testvérvárosi szerződés aláírása, vesedialízis-központ megnyitása stb.), meg sem említették a helyi tévében. Az operatőrök határozott utasítást kaptak: úgy kell filmezni, hogy ne látszódjék a képernyőn a polgármester. Minden híradó rossz hírrel keződött: gödrösek az utak (a javítási munkálatokat máig érthetetlen módon leállította – talán a kormányon lévő RMDSZ nyomására? – a megyei hivatal, csak bírósági úton, pert nyerve, pár hetes késéssel lehetett újrakezdeni), magasak az adók, nem épülnek új lakások, sok benzint fogyaszt a polgármester szolgálati gépkocsija. Nem maradt más választásuk, mint megcélozni a postaládákat: a kampány alatt az Udvarhelyszék ingyen ment az összes udvarhelyi családnak, és szinte nem volt olyan nap, amikor nem küldtek valamit a választóknak.A háttérben mindkét csapatnál gőzerővel dolgoztak a közvélemény-kutatók. És – a fáma szerint – mindkét táborban volt beépített ember, aki átadta a sok pénzbe került információt az ellenlábasoknak. Kiderült: ha sikerül rögzíteni az emberekben, hogy az RMDSZ jelöltje a szenátor bábuja, megnyerheti a független jelölt a választást. Nyilvánvaló volt az is, hogy Antal István nem jó kommunikátor (a nyilvánosság előtt ritkán beszélt, helyette többnyire a szóvivője tartott sajtótájékoztatót), ezért provokálni kezdték: vállaljon nyílt vitát. Elemezték a szlogenjét („Mi együtt vagyunk erősek!”), és a lapban fotósorozatot keztek ezzel a címmel. Elsőnek a szenátort mutatták meg („Ő kitalálta” képaláírással), mellette a szóvivőt („Ő elmondja”) és a jelöltet („Ő megvalósítaná). Az embereknek tetszett az ötlet, ezért folytatták: a következő héten már négy fotó jött, hasonló szöveggel. A szenátor sógora volt az első képen, akiről mindenki tudta, hogy nagy vadász, Afrikába jár szafarikra („Ő elment vadászni”), a szenátor követte („Ő meglőtte”), majd a képviselő („Ő sütögetné”), valamint pár udvarhelyi nyugdíjas fotója („És velünk, udvarhelyiekkel megetetik?”). A sorozatnak akkora sikere volt, hogy a lakosság a hasát fogta, az RMDSZ szlogent cserélt, és az egyik érintett beperelte a lapot képlopásért (a vadászfotó szerzői jogait sérelmezve).A stáb kitalált egy másik hatékony fogást is: Balkán–Budapest síkra terelte a háborúskodást. Dönteni kell, hogy melyik utat választja a város – szólt az üzenet –, a Bukarestben szocializálódott politikusokét vagy a Budapest felé tekintő, fiatal dinamizmust. Hamar sikerült lépéselőnybe kerülniük: az ellenfél csapata futott utánuk, ők szabták meg, hogy miről beszéljen, szórólapjaikra lóhalálában kellett válaszanyagot gyártania az RMDSZ-nek.Közben a tulipánosok is dolgoztak: megvádolták a művelő-dési ház igazgatóját, hogy nem adott helyet az intézményben az RMDSZ kampányrendezvényének, tévéműsoraikban állandóan az egységbontókról esett szó, az egyik Szász Jenő-párti koncert énekesének pedig a szájába adták egy interjúban, hogy azt hitte, az RMDSZ-nek kampányol. Apropó, koncertek: soha nem volt olyan aranyélet Székelyudvarhelyen, mint a kampány alatt! A magyar szórakoztatóipar színe-java eljött, és minden ingyen vagy majdnem ingyen volt. Az RMDSZ a már említett Kormorán mellett a Száz Folk Celsiust, Koltai Róbertet, Geszti Pétert, Dés Lászlót, Nagy Bandó Andrást hozta, a függetlenek a régi Fonográfot, az Apostolt, a színészválogatottat és más, kisebb együtteseket vonultattak fel. Az Apostol fellépése sikerült a legjobban: az első forduló kampányzárásaként a város főutcáján közel tízezer ember énekelte a jelölttel közösen: „Nem tudunk élni nélküled, engedd, hogy élhessünk veled...”A város legégetőbb kérdése, a csereháti ügy (egy svájci adományozó által emelt épületbe román apácák költöztek) is bekerült a kampányba: a magyar állam segítséget ígért, az RMDSZ-barát sajtó ezt megkérdőjelezte, választási kacsának mondta. Kiderítették, hogy a független jelölt támogatása érdekében kitöltött íveken két aláírás hamis (különben majdnem ötezer volt a szükséges ötszáz helyett), emiatt ügyészségi vizsgálat indult, melynek során meghurcoltak egy jóindulatú, ám kétségkívül tévedő nyugdíjas önkéntest (felírta az ívre két szomszédját is, akik RMDSZ-alkalmazottak). Belekötöttek abba is, honnan van pénz nagy példányszámú, színes választási brosúrákra, miközben bölcsen megfeledkeztek arról, hogy az ő jelöltjük minden egyes villanyoszlopról lemosolygott a választókra. A rádiót is hírbe hozták: Iliescu embere a frekvenciagazda – mondták. Utána napokig ment az István, a király – a volt államfő kedvenc nótájaként beharangozva.A jelöltek számára igen zsúfolt napok voltak ezek: lakossági fórumok, találkozók üzletemberekkel, pedagógusokkal, nyugdíjasokkal, mindenféle társadalmi réteggel. Szász Jenőt egyszer elvitték kocsmába is, az Udvarhelyi Híradó következő száma hozta söröskancsót szorongató fotóját, a következő aláírással: utána ittasan vezette a szolgálati Mondeót. Mindkét csapat saját terjesztőhálózatán keresztül mentek a szórólapok: a függetlenek 24 színes oldalt küldtek a négy év eredményeivel, stratégiai tervet a következő tíz évre fekete-fehérben, névre szóló képeslapot és köszönőlevelet a támogatói listák aláíróinak. És ami még sohasem volt Romániában: hat üzletben számítógépes monitoron állandóan pergő prezentációk a jelölt eredményeivel, máshol pedig a választási klip videoprojektoros vetítése. Az egyházak sem maradtak ki: volt olyan lelkész, aki a független jelölt mellett kampányolt, és olyan is akadt, aki a vasárnapi istentiszteleten az egységet és a tulipán mindenekfelettiségét hirdette.Az első forduló előtt nem jött össze a nyílt vita, hiába szervezték meg a művelődési házban. Antal vita helyett a focit választotta – hozták le a lapban az üres szék fotóját. Valóságos csoda történt a kampánycsend előtt: a nyomdából az ellenfél megszerezte az új lap egy részét, reagált rá, de mivel a lap borítója később készült, a független csapat válaszolhatott a válaszra. Bonyolult ügy, kicsit olyan, mint amikor a szülő levelet ír diák fiának: küldenék neked pénzt, fiam, de a boríték már le van ragasztva.A választások napján óriási volt az izgalom. Jó idő volt, a korábbi polgármester bázisa, a fiatalok és a középkorúak elmentek kirándulni. Délig csak a nyugdíjasok voksoltak, sokan nem is ismerték a neveket, csak a tulipánt keresték. Léptek tehát: a baráti rádió fiatalos zenét sugárzott (és sok Apostolt), a számok között pedig arra buzdították a fiatalokat, hogy éljenek állampolgári jogaikkal. Estére javult az arány, 52 százalékos lett a részvétel, és 244 szavazaton múlt, hogy nem győztek. Az ellenfél 43 százalék körül kapott, a többin a másik négyjelölt osztozott. Ők annyira a „futottak még” kategóriába tartoztak, hogy a kampányban senki sem figyelt rájuk, nem is nagyon tevékenykedtek, csupán egyikük osztott egyszer ingyensört egy kamionról.A második fordulóra egyik csapat sem volt felkészülve. Kiütközött a több hét fáradtsága, nehezen indult a korteskedés. Az RMDSZ hatalmas pénzeket mozgósított. Óriásplakátot rakott ki (a Székelyföldön még nincsenek úton-útfélen óriásplakátok, a politikai gigantposztert a törvény is tiltja), kampánybuszt indított, a neki dolgozó média pedig választási bingójátékot hirdetett: a második fordulóban szavazók között lakást, görögországi nyaralást és színes tévéket sorsolnak ki. Egy olyan országban, ahol a mindennapi betevő falat is gond, óriási dolog ez, ezért arra kényszerült a vetélytárs, hogy kitaláljon valamit: sulykolni kezdte, hogy a függöny mögé egyedül megy voksolni az ember, nem muszáj az RMDSZ-jelöltre pecsételni azért, hogy nyerhessen. Ekkor jött elő a sírgyalázós ügy: Antal István megvádolta a vetélytársát, hogy ellopták halott felesége és kisfia sírjáról a bronz emlékplakettet. A vád igen súlyosnak bizonyult, főként az idősebb lakosok körében – a függetlenek gőzerővel kezdtek dolgozni a semlegesítésén.A kampánycsend előtt sikerült kiprovokálni az Orbán–Horn típusú tévévitát. Bár az előzetes egyezséget felrúgták, és lehetetlen helyzetbe hozták a független jelöltet, mégis ő szerepelt jobban a kamerák előtt. Furcsa technikai hiba is történt: az egyik jelölt válaszát különös zúgás zavarta rendszeresen. Szász Jenőnek is joga volt egy saját kérdéshez, amikor elővette a rendőrségtől kapott bizonyítékot: tavaly októberben történt a sírrongálás. A papír hatására a választók úgy felháborodtak, hogy ma is sokan úgy gondolják, ezzel nyerte meg a választást.Mindkét oldalon rengeteg pénz ment el kampányra. A függetlenek számításai szerint az RMDSZ egy pedagógus közel hetvenévi átlagfizetését költhette el – más települések kárára csoportosítva át a pénzeket. (Marosvásárhelyen az első fordulóban 168 szavazaton múlt, hogy a magyar jelölt legyőzze román ellenfelét, és mindkét forduló előtt az utolsó kampánynapon az RMDSZ csúcsvezetése Székelyudvarhelyen korteskedett Vásárhely helyett.) Évtizedes barátságok mentek tönkre, emberek csömörlöttek meg a politikától, megosztott lett a város.A közvélemény-kutatások kimutatták: az emberek túlságosan durvának találják a kampányt, elegük van belőle. A második fordulóra leállt a Szász-stáb: csak az utolsó napon küldött egy századelős időket idéző képeslapot, kampányszöveg helyett békét sugalló sorokkal. Az RMDSZ folytatta a negatív kampányt, ezzel is az ellenfele malmára hajtva a vizet.A második forduló előtt megjelentek a bingójáték plakátjai, egy voksot bedobó kéz fotójával. A cetlin RMDSZ-tulipán. Nemcsak a kampánycsendet sértették meg ezzel, hanem a választási törvényt is, amely szerint nem lehet anyagi javakat felajánlani a voksért cserébe. Késő volt: Szász Jenő független jelölt a második fordulóban tíz százalékot rávert az RMDSZ-es Antal Istvánra.Ezernyolcszázegy szavazattal győzött. Pontosan ennyi méter magas a Hargita...