Számít-e még a jog és az igazságosság?

A nagy nemzetközi tekintéllyel rendelkező angol gazdasági hetilap, a The Economist két nappal az Európai Unió kormányfőinek a portugáliai Feirában megtartott csúcstalálkozója után törvénytelennek, a demokratikus jogokat lábbal tiprónak nevezte az Ausztria ellen hozott és fenntartott szankciókat. A csúcstalálkozó előtt már erősebbek lettek az olyan hangok a szankciókat megszavazó 14 tagország képviselői között, hogy miképpen lehetne úgy kibújni az általuk teremtett zsákutcából, hogy semmilyen tekintélyveszteséget ne szenvedjenek el.Akik figyelemmel kísérték az elmúlt fél évben az Ausztriát elszigetelni szándékozó törekvéseket, azok pontosan tudták, hogy egyetlen igazi oka van a kezdeményezett szankcióknak: a tavaly őszi osztrák parlamenti választások következtében a szocialisták kiestek a hatalomból. Az ez év elején megalakult új néppárti–szabadságpárti koalíciós kormány – élén Wolfgang Schüssel kancellárral – nem engedett azon külföldi körök nyomásának, amelyek az Európai Unió intézményrendszerével visszaélve valójában a Szocialista Internacionálé érdekeit kívánták szolgálni.Minden jogásznak és laikusnak, akinek a legkisebb jogérzéke is van, eddig is megmagyarázhatatlan és elítélendő volt, hogy itt egy szuverén államot más államok közötti titkos megállapodások alapján szankciók alá vetnek anélkül, hogy a legkisebb alkalmat is megadnák neki a védekezésre. Intézkedéseket hoztak, mint például legutóbb az osztrákoknak az Európai Unió intézményeibe való kinevezése kérdésében, amelyek nyilvánvalóan jogtalanok, de amelyeket a tizennégy állam kierőszakolt. Ebben, mint Hitler és Sztálin idején, családi alapon járnak el. Az embert születésének vagy állampolgárságának véletlenje alapján büntetik. Ennek folytán nincsen jogi, hanem csupán kollektív elítélés, a vádlott meghallgatása nélkül.A történtek fényében elképzelhetjük, mi történt volna Ausztriával, ha nem lenne tagja az Európai Uniónak. Ebben az esetben ezek a politikai erők – amelyek jogállamiságról beszélnek, miközben kommunista miniszterek ülnek Jospin szocialista miniszterelnök kormányában, akik ma is mindent megtesznek a szankciók fenntartása érdekében – még sokkal messzebbre mentek volna. Akkor ugyanazok az államok, hogy diszkriminálják Ausztriát, például valószínűleg korlátozó intézkedéseket tettek volna az idegenforgalom terén is. Ilyesmit tett annak idején Hitler az ezermárkás zárlattal, amikor térdre akarta kényszeríteni az első Osztrák Köztársaság kormányát. Most ebben a szellemben cselekedett a balliberális belga külügyminiszter, Michael, aki a kormány propagandisztikus lehetőségeit kihasználva arra szólította fel honfitársait, hogy szabadságukat ne töltsék Ausztriában. Hogy ez a felszólítás pontosan az ellenkezőjét eredményezte, és hogy ma éppen a szankciót alkalmazó államokból jön több turista Ausztriába, mint azelőtt, annak a jele, hogy az Európai Unióban elfoglalt tagság az osztrák államot egyes tereken megvédte.Ausztria esete jó példa arra, hogy a szocialista többségű Európai Unióban olyan rendszert próbálnak kialakítani, amely felborítja a jogrendet. Rendszeresen megsértik azt az alaptételt, amely szerint nem szabadna büntetést bírói ítélet nélkül kimondani, mert nincsen független bíróság.Az Ausztriával történtek megmutatták, hogy az Európai Unió válaszút elé érkezett: vagy betartja az elfogadott nemzetközi jogi normákat, vagy olyan tévútra fog sodródni, amely messzire esik az eredeti elképzelésektől és értékektől. Az unió hajdani megálmodói olyan közösségben gondolkodtak, amelyben a jog uralma biztosítja az emberek szabadságát és biztonságát. Éppen ezért segíteni kell azon elv keresztülvitelét, hogy jogos ítélet nélkül nem lehet büntetni. Ez viszont nyílt bírósági eljárást jelent, valamint a vádlottnak adott lehetőséget, hogy hathatósan megvédhesse magát. Ehhez szükséges egy semleges intézmény, mint amilyen az Európai Bíróság, amely ilyen esetben döntést hozhat.A magyaroknak és más közép-európai nemzeteknek is elgondolkoztatóak a brüsszeli központból hallatszó hangok, amelyek arra utalnak, hogy az új népekkel szembeni kenyéririgységből fakadóan ezeket az országokat a bürokratikus irányítóközpont távol akarja tartani az Európai Uniótól. Az elmúlt hónapokban Guterres portugál miniszterelnök, aki jelenleg a Szocialista Internacionálé elnöke és az Európai Unió soros elnöke, olyan kijelentéseket tett, amelyek erre engednek következtetni.Az Ausztria kapcsán kialakult krízis arra vezethető viszsza, hogy az igazi európai intézményekre a nemzeti kormányok nincsenek tekintettel, és egyébként az unió szabályainak semmibevételével olyan hatásköröket vesznek fel, amelyek nekik nem járnak. Ennek ismeretében sok emberben felmerül a kérdés, hogy az Európai Unió mostani kiterjedésében nem áll-e fenn a veszélye annak, hogy a nagyok és hatalmasok elnyomják a kicsiket és gyengébbeket. Amit Ausztriával kapcsolatban láttunk, az erre irányuló kísérlet volt. De minden valószínűség szerint ez a folyamat továbbment volna – amint ez kerülő utakon megtudható volt a kormányok terveiről –, ha nem lettek volna statútumok. Bár nem vették őket komolyan, és meg is hamisították őket, mégsem merték megtenni, hogy egyáltalán ne vegyék őket tekintetbe. Továbbá mindennek ellenére fennállott egy bizonyos félelem, hogy túl sok ember észrevehetné, hogy egyes kormányoknak többet számít a hatalmasok akarata, mint a jog és az igazságosság.Ebben a helyzetben Ausztria még a szerencsések közé tartozik, mivel tagországként jogai vannak az Európai Unión belül, ezért kellemetlenségeket okozhatnak neki, de jogait nem tudják elvenni. Mindazok az államok, amelyek kívül vannak az Európai Unión, csak reménykedhetnek abban, hogy a jogállamiságot tisztelő európaiak fellépnek Európa – mint jogi és értékközösség – érdekében, a bürokratikus önkényeskedéssel szemben.