Tetszetős füzetet készíttetett a Főpolgármesteri Hivatal a főváros védett természeti értékeiről. Sajnos, a Gellérthegy sziklagyepének maradványaitól az újpesti homoktövis élőhelyéig, a Szem-lőhegyi-barlang felszínétől a Rákos mente utolsó vizes-mocsaras területéig három tucat címszóban elfér mindaz a természet alkotta kincs, amely túlélte az elmúlt évtizedek lázas városfejlődését, kíméletlen urbanizá-cióját, s miután a megóvandó értékek közt szerepel egy ötszáz éves pesthidegkúti hársfa, valamint egy 56 esztendős budavári szőlőtőke is, ezek időveli pusztulása további fogyatkozásukkal jár majd.A szakértők által összeállított kiadvány elé, annak rendje-módja szerint, bevezetőt írt Demszky Gábor. Budapest főpolgármestere – a füzetke felelős kiadója – ebben tudatja a „Tisztelt Olvasó!”-val, hogy a fővárosi önkormányzat kiemelt figyelmet fordít a természeti értékekre, az elmúlt években folyamatosan nőtt a védelem alatt álló területek száma, végül, hogy ő „szó szerint életfontosságúnak tartja, hogy rohamosan fejlődő metropolisunkban a budapesti polgárok megtalálják a pihenést és felüdülést jelentő hegyeket, ligeteket, zöld területeket”. És hogy kétség se férhessen e személyes vallomás hiteléhez, a főpolgármester színes arcképének hátterében ott látható a Normafa zöldellő tisztásától az erdő borította János-hegyig terjedő panoráma kétoldalas fotója.Bizony, nem volt könnyű a felvétel készítőjének megtalálnia a főváros hegyvidékén azt az egyedüli pontot, ahonnan beépítetlen tájat kaphat lencsevégre. Ha csak néhány fokkal jobbra fordul, máris a sűrűn beépített Sváb- és Széchenyi-hegyről, a Gugger-hegy derekáig felkapaszkodó zugligeti házakról, az épületektől szürkéllő Pasarét–Rózsadomb-ról fotózhat budai zöldövezetet. Alátekintve a Normafa tövébe pedig teleobjektív nélkül is képe lehet a meggyilkolt sajtómágnás erődszerű villájáról, amelynek sajátos stílusa valósághűen tükrözi az építési engedély „elin-tézésének” módját. Persze, ilyesféle fotó aligha volna megfelelő háttér a most éppen a hegyek, ligetek, zöldterületek létfontosságát felismerő főpolgármesternek. De mindenképp jobban jellemezné működésének tíz esztendejét. Nem először írom le ezt a tényt – és szerencsére nem csak én –, hogy összesen három Városligetet tesz ki az a zöldfelület, amelyet Budapesten 1990 óta beépítettek. A Népszabadság június 27-i számában letarolt hegyvidékről, a zöldterületek agresszív pusztításáról, a város vészes besűrűsödéséről írt, a nyilatkozó építész szakértő szerint a főváros az elmúlt években szinte önmagától épült, mert a szabályozatlan helyzet hallatlan mértékben vonzotta a befektetőket. Egy nappal később lapunkban Sneé Péter írta a fővárosi lét (v)iszonyai kapcsán, hogy „külső kerületeinkben tombol az építészeti garázdaság, bárhol bármi felépíthető – minőségre, anyagra, küllemre és használhatóságra tekintet nélkül”. A belső kerületeinkben is, teszem hozzá: Demszkynek legutóbb, az Árpád hídfőnél tervbe vett felhőkarcolóra vonatkozóan az volt a legfőbb gondja, hogy az ilyen magasházak szerinte „jobban mutatnak csoportosan”. Jó ideje az eredetileg a főpolgármester pártjával közös világnézeti és politikai alapon szerveződött hazai környezetvédő és zöldmozgalmak képviselői, liberális szakértői is rendszeresen illetik türelmetlen bírálattal a főváros szervezetlenségét, vezetőinek erélytelenségét, a természetes és épített környezet iránti közömbösségét, a zöldterületek pusztulásával szembeni érzéketlenségét. Azt a tényt, hogy Demszkyék nem egyszer áldozzák fel ezeket az értékeket vélt vagy valós üzleti és politikai érdekeik fejében.Az eredeti témánál maradva, ezúttal feleslegesnek tűnik az időszerű városházi fejlemények kommentálása: a főpolgármesternek és helyetteseinek közel százszázalékos tiszteletdíj-emeléséről az ellenzék már nyilvánosan kifejtette (lesújtó) véleményét. A Budapest védett természeti értékeiről megjelent, ismétlem: igényes és nagyon hasznos, fontos kiadvány szépséghibája csupán a főpolgármester hivalkodó portréja. Demszky Gábor főpolgármester, évtizednyi balsikerű városvezetésével a háta mögött, valahogy sehogyan sem illik e véletlenül épségben megmaradt zöldövezet előterébe.
Ekkora pofont még nem kapott Magyar Péter, ez bizony a Holdról is látszik