Egyre több vámos, rendőr ellen indul eljárás korrupció miatt. Tettenérések, őrizetbe vételek is történnek. A debreceni vámhivatal két alosztályvezetője például egy parkolóban vett át a közvetítő egykori rendőrtől jelentős pénzösszeget azért, hogy elintézi egy vállalkozó hatmillió forintos vámbiztosítékának soron kívüli felszabadítását. A korrupt tisztségviselők lebukásának hallatán egyik szemünk sír, a másik nevet. Sír, hogy ily gyakoriak nálunk az ilyen cselekedetek. Nevet, hogy mind többet fülelnek le az elkövetők közül. Azután oda kerülnek, ahová valók.A dutyiba…
Miközben emelkedik az áramszolgáltatás díja, többletfogyasztásért kampányol az Elmű. Még ajándékot is ígér azoknak, akik derűre-borúra égetik a villanyt; elektromos árucikkekből ötszázalékos árkedvezményt egy kereskedelmi cégnél. Persze azért a fogyasztó is tud valamit. Azt, hogy a szóban forgó cégnél vásárolni nem olcsó mulatság. Máshol ugyanaz a portéka jóval kevesebbe kerül. Így hát alig lesz hatásos a reklámfogás. Pedig az Elmű egy csapással két legyet akart ütni. Emelni a busás hasznot hajtó áramfogyasztást és reklámot csinálni a Hertának. Úgy tűnik, egyik csapás sem sikerült.Mind a két légy elrepült…
Okos kezdeményezéssel lepte meg tagjait, de pártolóit is az Autóklub. Megelégelve a benzinpiacon uralkodó monopolhelyzettel való visszaélést, az állandó jellegű drasztikus áremeléseket, gazdasági társaságot hozott létre önköltségesen működő, konténeres üzemanyag-forgalmazó kutak üzemeltetésére. Persze jól tudják a szervezők, hogy hatásos eredményt csak akkor érnek el, ha sűrű hálózatot hoznak létre, méghozzá gyorsan, minél előbb. Ezért fordultak felhívással klubtagjaikhoz és szimpatizánsaikhoz, hogy ötliternyi benzin 1200 forintos árának befizetésével (11702036-20673842) segítsék minél több konténeres üzemanyagtöltő állomás létrehozását. Sokan papolnak napjainkban a civil kezdeményezések szükségességéről. Hát ez olyan a javából. Érdemes támogatni.És más területen is követni a példát…
Hosszú évek, talán évtizedek után zsúfolásig megtelt a Népstadion. Az ír származású amerikai táncosra, Michael Flatleyre volt kíváncsi a közönség, és tombolva ünnepelte a művészt. A kritika általában fanyalgott. Bombasztikusnak nevezte a produkciót; hatásvadász jelenetekkel, közhelyekkel, szívdöglesztő duettekkel. Alig telt el három hét, az ír újra itt volt. Mint turista. Szerette volna jobban megismerni Budapestet. Rajongói meg újra szeretnék látni produkcióját a Népstadionban. Egy kisfiú, aki szüleivel az utolsó sorok egyikéből nézte végig az előadást, a zúgó taps végén azt kérdezte: Ugye legközelebb is eljövünk? És két könnycsepp perdült le az arcán. Talán igaza van annak a kritikusnak, aki szerint Flatley előadása nem igazi művészet. Ám annak kapuja.Akik őt látták, beléptek rajta…
A kommunizmus idején bőven működtek hazánkban kínzókamrák. A legnevezetesebb az Andrássy út 60. szám alatt. Államiak voltak. Most azt hallani, hogy magánkézben vannak ilyenek. Így például az Alagi majorban bukkantak egyre, ahol háromszáz fős „menekültcsoportot” tartottak fogva emberrablók. A bangladesi, afgán meg egyéb menekülteket kegyetlen kínzásokkal kényszerítették a pénz átadására. A meggazdagodás reménye mindenre képessé teszi az erkölcsi értékrenddel híján lévő embereket. Felvilágosítómunkával, neveléssel, a közszemlélet megváltoztatásával kellene az alacsony erkölcsi színvonalon javítani.És ha másképp nem megy, egyre szigorodó, elrettentő, kemény büntetésekkel…
Nem kis felzúdulást keltett a szőlősgazdák körében az új bortörvény. Olyan kacifántos adminisztrációra vannak kényszerítve a termelők, hogy még azt is könyvelniük kell, ha valakit egy pohár borral megkínálnak. Szerintük az ő dolguk a termelés, nem pedig a papírmunka. Igazuk van. Emiatt is kényszerül Zsikla Győző kisgazda képviselő arra, hogy a törvénymódosításra javaslatot tegyen. Jól teszi, a borhamisítókat minden eszközzel üldözni kell. Ez állami feladat. A polgárok azért fizetik az adót, hogy az állam szervei leplezzék le a hamisítókat.Nem pedig azért, hogy újabb és újabb adminisztrációs kötelezettséget rójanak rájuk…
Nem egészen 950 évvel ezelőtt – 1054-ben – vált ketté a kereszténység két nagy ága: a nyugati és a keleti. Évszázadok során számos kísérlet történt az egységesítésre, de ezek átfogó eredményt nem hoztak. Úgy tűnik, mélyebb a szakadék a keleti ortodoxia és a nyugati római egyház, mint ez utóbbi és a protestantizmus között. Ezért nagy jelentőségű, hogy – Szent István napján – a magyarságnak a kereszténység felvételére emlékező millenniumi szentmisén, amelyet pápai legátusként Angelo Sodano bíboros celebrált, jelen volt a keleti ortodoxia feje, I. Bartholómiosz konstantinápolyi pátriárka, de metropolitával képviseltette magát az orosz ortodox egyház is. Ennél is figyelemreméltóbb, hogy a keleti egyház is kanonizálta, tehát szentjei közé fogadta első királyunkat, Szent Istvánt. Az esemény azért történelmi, mert nem fordult még elő, hogy egy, a római egyház által szentté fogadott személyt saját szentjei közé emelt volna az ortodox egyház is. Talán a két egyház közötti közeledés jele ez, amelyben hazánk a híd szerepét töltheti be?
