Talpalatnyi emberség

Olykor az a bizarr gondolat járja át az ember elkínzott elméjét, amikor néha elszántan nekiveselkedik, hogy valami nézhető műsort találjon, és nem talál semmit, szóval olykor, ezen átkos pillanatokban azon szoktam morfondírozni: mi lenne, ha valami kivédhetetlen kozmikus közbelépés egyszerűen megszüntetne néhány dolgot az országban? Mi lenne akkor, ha mondjuk Szent Mihály arkangyal, „a mennyei seregek vezére” – aki az ártó szellemek légióját („kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban”) vissza tudja küldeni a kárhozat helyére – váratlanul itt teremne egy égi kommandó élén? És egyetlen nap alatt kipusztítaná, kiégetné életünk köreiből mind a bestialitást, az elvetemültség valamenynyi válfaját, a csalást, a nyerészkedést, az öldöklést, a hazugságot, a szadizmust, az aberrációt és a többi fojtogató feketeséget?Mi lenne akkor? Akkor, testvérek (és itt jön ama gonoszul bizarr sugallat), az „egyedülálló népszerűségű” stb. tévécsatornák szerkesztőségeinek homlokzatain gyászlobogók jelennének meg. Mindennapi kenyerünk sóját, kovászát veszítenénk el. Ebből dagasztják, keltetik és ontják mindennapi táplálékként a förtelmeket az adófizetők millióinak. Kinek notóriusan, kizökkenthetetlenül pesszimisztikus látásmódja, életvezetése állandó, kelletlen hangsúlyokkal felvetett parlamenti téma.Olykor azonban (és többnyire a Duna Tévé nézésekor) oldódni látszik mindez. Legutóbb Horvátország természeti kincseire komponálták rá műsorukat a Talpalatnyi zöld című műsor gondozói. És igen jó szellemben, visszafogottan, élvezetesen. Az ember egy félórára mintha üdítő fürdőbe csöppent volna. Ámbár borzonghatott is benne időnként, mert az áramló szépséget néha hideg fuvallatok nyugtalanították.Furcsa érzés volt arról hallani: az őstermészetnek még jót is tett a háborús állapot, mert megóvta a világszép tájat a „turistaterheléstől”. Mint amikor az ember lázas állapotban a nyári forróságban hirtelen úgy érzi: a melegbe dermesztő légáramlatok vegyülnek, hideg karmokként szántva végig a bőrünket. Bizony furcsa, feje tetejére állt állapot az, amikor a természetellenes a természet sebeit gyógyítja.A műsor szerkesztői eredeti, szellemes kis közbeékelésekkel oldották meg a téma- és ritmusváltásokat. Mert jókat lehetett kacagni ugyebár a családi idillbe bezúduló fertelmes majmok randalírozásán, amelyek totálisan szétrombolnak egy emberi otthont... De a humoros kamu mögött nyomban ott ágaskodik a kérdőjel: gondolunk néha arra, mit művelünk nap mint nap az állatok élőhelyével? Emlékszem, egy alkalommal a Szalajka-völgyben egy erdész ekképp fakadt ki: Az emberek borzalmas állapotban vannak nálunk! Amint „kiszabadulnak” az erdőbe, úgy viselkednek, hogy arra nincsenek szavak. (De ez sajnos nem klip, hanem valóság.)Milyen egyszerű, egyértelmű, maguktól értetődő dolgok ezek!És mennyire jó volt hallani Udvaros Dorottyát műsorvezetőként, mennyire más volt a napverte partok és a vibráló, boldog vizek mellett látni, mint a láthatatlan üst mellett, amelyben vitriolos kotyvalék zuborog. De mennyire más!És mennyire jó érzés olykor leírni azt: a Duna TV Talpalatnyi zöldje egyszerűen, tartalmasan és emberien – jó műsor.