Közös feladat az EU-tagság elérése

A közelmúltban mindannyian szem- és fültanúi lehettünk számos, hazánk európai uniós csatlakozásának jövőjét kedvezően befolyásoló, nagy jelentőségű történésnek, amelyek előreláthatólag nemcsak előremutató hatást gyakorolnak a parlament Európai Integrációs Ügyek Bizottságának jövőbeni tevékenységére, hanem az Európai Unióhoz történő csatlakozási folyamatra is kedvezően hatnak, tágítják külpolitikai és diplomáciai mozgásterünket, további lendületet, alapot és támogatást nyújtanak eddig is meglévő lehetőségeinkhez, mielőbbi uniós tagságunkhoz.Martonyi János külügyminiszter még tavaly kezdeményezte, hogy a parlamenti pártok frakcióvezetői rendszeresen egyeztessenek integrációs kérdésekben. A Magyar Köztársaság Országgyűlésében képviselt pártok frakcióvezetői és a kormány képviselői az integrációs témában a hónapok óta tartó rendszeres egyeztetések eredményeként – melyek során közösen áttekintették a csatlakozási tárgyalások helyzetét és a csatlakozási folyamat fejlődésének kilátásait – közös, hatpárti konszenzuson alapuló nyilatkozatot írtak alá a csatlakozási folyamat aktuális kérdéseiről. A hatpárti megállapodás és egyetértés politikai életünkben manapság szinte példa nélküli. Jelentősége nemcsak abban áll, hogy Magyarország és a magyar kormányzat az Európai Unió felé fel tud mutatni egy ilyen dokumentumot, amely hathatósan elősegítheti Magyarország csatlakozását (nagyon kevés olyan csatlakozásra váró ország van, ahol ilyen széles körű egyetértés és támogatás áll a csatlakozás ügye mögött), hanem azért is, mert a legalapvetőbb és legáltalánosabb kérdéseken túl konkrét ügyekben is egyetértést tükröz a parlamenti pártok részéről.A kormány és a parlamenti pártok megállapodtak abban, hogy nemzeti érdekünk a lehető legkorábbi időpontban, az elérhető legkedvezőbb feltételek melletti csatlakozás az Európai Unióhoz. Ennek érdekében egyetértés alakult ki a pártok és a kormány között mind az Európai Unió, mind hazánk által vállalt időpontok és határidők tekintetében, mind pedig a felkészüléssel kapcsolatos egyéb konkrét kérdésekben. A megállapodás elvi jelentősége abban áll, hogy nem pusztán egy hosszú távra szóló nyilatkozat született, amely tükrözi a pártok egyetértését a legkisebb közös többszörösben, illetőleg minimumban, hanem nagyon sok konkrét, az elkövetkezendő fél év feladatát jelentő kérdést tisztáz, melyek remélhetőleg hozzásegítenek a további, újabb kérdések felmerülésénél kialakítandó konszenzushoz. A konszenzusos dokumentum jelentősen bővíti mind hazánk, mind pedig az Európai Integrációs Ügyek Bizottságának mozgásterét a csatlakozási tárgyalások folyamán.Arra persze senki sem számít, hogy elülnének a viták a hazai politikában az európai kérdések körül. Különösen azért nem, mert az ellenzék fő erői – eléggé sajátos felfogással – továbbra is azt tekintik külpolitikájuk gerincének, hogy mintegy a belpolitikai viták folytatásaként, rendszeresen azzal vádolják a kormányt minden lehetséges külső fórumon, hogy puszta működésével fenyegeti a demokrácia alapértékeit. Ez eddig csak mérsékelt sikerrel járt, hiszen ezt az álláspontot egyetlen uniós tagország kormánya sem fogadja el, és valamennyi uniós dokumentumban Magyarország a felvételre leginkább alkalmas jelöltként szerepel. Zavarkeltésre viszont alkalmasak az ilyen jellegű és rendszeresen ismételt kijelentések, hiszen az unión belül az elmúlt hónapokban csak erősödtek azok a csoportok, amelyek a bővítés elhúzódásában érdekeltek, s keresve keresik, hogy mibe lehet belekötni.Két éve több szocialista politikus megvádolta a kormányt, s többek között engem is, amiért – szerintük – a polgári kormányzat nem akarná az ország „leggyorsabb” csatlakozását. Újabban azonban Kovács László amiatt kezdett el méltatlankodni, hogy a kormányzat miért sürgeti a csatlakozási időpontot. Vajon mi változott két év alatt? Lehet, hogy persze csak a megszokott beidegződésről van szó nála. Nyilván találkozóin Berlinben és Párizsban azt hallotta, hogy a sürgetés kényelmetlen a tagországoknak. (Hát persze hogy az, hiszen korábbi beváltatlan ígéreteikre emlékezteti őket!) Németh Miklósnak pedig mindössze egy folytonosan ismételt mondandója van európai ügyekben, az, hogy a magyar nemzet „mentálisan alkalmatlan” a csatlakozásra, még nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy a „klubba” befogadjanak minket. Szocialista politikusaink e retorika átvételekor elfelejtették, hogy őket nem Brandenburgban vagy Londonban, hanem itthon választották, s ezért a magyar polgárok érdekeit kell képviselniük.A dokumentum nyolcadik pontja alapján a kormány és a parlamenti pártok parlamenti eszközökkel kívánják biztosítani és segíteni az integrációs folyamat mind szélesebb parlamenti ellenőrzésének és megvitatásának lehetőségét. Ennek érdekében megállapodtak abban, hogy az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága havonta kibővített ülést tart, amelyre meghívja az Országgyűlésben képviselt bizottságok integrációs albizottságainak elnökeit, a külügyi bizottság elnökét, valamint három alelnökét. A kibővített ülés nem előzmény nélküli elképzelés, hiszen az elmúlt két év során három alkalommal került sor az integrációs albizottságok elnökeinek összehívására, és ezen alkalmakkal mód volt az egyes parlamenti bizottságok közötti európai integrációs szempontú koordinációra is. Azt pedig, hogy tekintettel az Országgyűlés és az egyes állandó bizottságok megnövekedett jogharmonizációs feladataira, lehetőleg minden bizottságban legyen integrációs albizottság, még én kezdeményeztem a parlament megalakulása után. Tehát tulajdonképpen egy létező intézménynek a továbbfejlesztéséről van szó, azzal, hogy havi rendszerességgel fog sor kerülni az ülésre, s nyilvánvaló, hogy nagyobb jelentőségű kérdéseknek a megtárgyalására lesz mód. Ami a bizottságnak a működését illeti, mint ennek elnöke remélem, hogy ugyanabban a konstruktív szellemben működhet a bizottság, ahogy a hatpárti nyilatkozat is megszületett.A kibővített bizottsági üléseken lehetőség szerint a külügyminiszter úr is részt vesz, és személyesen fogja a képviselőket tájékoztatni a tárgyalási álláspontok alakulásáról. Az Európai Integrációs Ügyek Bizottságának e kibővített ülése nem formálisan megalakult parlamenti bizottság, hanem konzultatív testület, vagyis szavazati joggal továbbra is az Európai Integrációs Ügyek Bizottságának a tagjai rendelkeznek. A kibővített bizottsági ülésre első ízben október hónap folyamán kerül majd sor.Elhárult nemrég még egy akadály. Az Európai Unió tizennégy tagállama feloldotta az év eleje óta Ausztriával szemben fennállt szankcióit, ezzel egy olyan elemet iktatott ki az Európai Unió belső vitáiból – s remélhetőleg a hazaiak közül is –, amely áttételesen érinthette magának a bővítésnek az ügyét is. Az Ausztria körül kialakult vita rontotta az Európai Unió belső légkörét. Éppen ezért hazánk európai integrációja szempontjából fontos az, hogy Ausztriával kapcsolatban a szankciókat feloldották. Ezt követően megvan a lehetőség arra, hogy az unió a lényeges kérdésekre fordítsa a figyelmet, úgymint a kormányközi konferencia ügyére, illetőleg a bővítés kérdésére. A magyar külpolitika szempontjából ezért kedvező és helyes volt a döntés, amellyel kapcsolatosan a magyar álláspont mindvégig következetes és egyértelmű volt. Az ezzel kapcsolatos hazai vita már csak azért is felesleges volt, hiszen annak idején épp a Fidesz volt az egyik kezdeményezője Haider Szabadságpártja kizárásának a Liberális Internacionáléból.A kormány jóváhagyta 2001–2002. évi költségvetési tervezetben egy jelentős újdonság van. Az előzetes tervek szerint a költségvetés tartalmaz egy európai uniós mellékletet is. A 2001. évi jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatokra a fejezetek összesen 30,4 milliárd forint értékben nevesítettek előirányzatokat a tervezetben. Ezt az összeget 16,1 milliárd forint értékben egészíti ki a PHARE-programok társfinanszírozása, az ISPA és a SAPARD előcsatlakozási forrásoknak a társfinanszírozását pedig nyolcmilliárd forint szolgálja. A 2002. évi költségvetésben a költségvetési fejezeteknél nyolc százalékkal magasabb összegben tervezték meg a központi költségvetés hozzájárulásait, mint ahogyan azt egy korábbi kormányhatározat tervezte.Az 1999-től 2001-ig tartó időszakban a kormány 1450 milliárd forintot fordított és fordít az európai integrációra összességében, ami a költségvetéseknek egyik legjelentősebb tétele. A jogharmonizációs és intézményfejlesztési intézkedések, amelyeknek teljesítése a csatlakozási feltételek teljesítéséhez szükséges, 2000 és 2002 között mintegy 257,5 milliárd forintnyi ráfordítást igényelnek, ennek 26 százaléka 2000-ben, 36,6 százaléka 2001-ben, 37,4 százaléka pedig 2002-ben esedékes. A teljes ráfordítás 56 százalékát tervezik a felelős intézmények költségvetési forrásból fedezni, az EU-támogatások aránya 33 százalék. A költségek legnagyobb része, mintegy 57 százaléka a bel- és igazságügyi együttműködés, az agrárgazdaság, a foglalkoztatás és szociális ügyek területén jelentkezik.Az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdésében a pártok között kialakított egyetértés példaértékű a hazai politikai és közéletben. Mint az Európai Integrációs Ügyek Bizottságának elnöke, bízom benne, hogy e széles körű támogatás biztos alapul szolgál Magyarország lehető legkorábbi időpontban és az elérhető legkedvezőbb feltételek melletti európai uniós csatlakozásához.