A nemzeti öntevékenység és életünk távlatai

Életünk évtizedeket átfogó feladatok megoldására hivatott. Mindennapjainkat azonban a modern világ olyan akadályokkal tűzdelte tele, amelyek eltakarják előttünk életünk átfogó távlatait. Egyre nő a manipuláció, terjed az önállótlanság, terjed a kívülről vezérelt viselkedés, terjednek a személyiségzavarok, egyre többen egyre nehezebben tudunk eligazodni saját belső világunkban.Még nehezebb tájékozódni a mindinkább ködösebb átláthatatlanságba burkolózó társadalomban. Bár a piacgazdaságban a termelők és vásárlók közti kölcsönös előnyök keresésének feltételei lényegében sohasem voltak adottak, a multinacionális monopóliumok szerepének előtérbe kerülésével a monopolgazdálkodás társadalmi veszélyessége mindjobban kiütközik. Személyes életünk jó néhány kérdésében az ország, a nemzet ügyeinek döntőbírái döntenek. Az ország, a nemzet romló helyzete mindannyiunk életét alapvetően befolyásolja. Nemcsak a ránk jutó nemzeti jövedelem mégoly lényeges, becslésem szerint minden egyes keresőre jutó átlagosan ötvenezer forintos elvonásával, de még életünk távlatainak beszűkítésével, emberi dimenzióinak lealacsonyításával, jövőnk és utódaink sorsának fenyegetésével.Állami létünknek már majdnem minden elemét kivonták a nemzeti szuverenitás hatóköréből. De életünk fő színterét ma is a társadalmi hatások határozzák meg: az iskola, a munkahely, sőt a napi 10-12 óra után a tévé, az újságok, a bevásárlás. A fogyasztói társadalom egyre kisebb atomokká változtat minket, egyre kisebb és homályosabb ablakokkal.Korunk parancsoló erővel veti fel a nemzet fogalmának újraértékelését, és a nemzeti feladatok új körét jelöli ki. A globalizáció, a világmonopóliumok és az őket támogató liberális filozófia igyekszik háttérbe szorítani a nemzetek létét és szerepét a társadalmi életben. Ha a gazdasági alávetettséget és a ránk tukmált szellemi alávetettséget elfogadjuk, lemondunk életünk alakításáról, és ennek jogát önként és dalolva adjuk át azoknak, akik ellenérdekeltek életünk önálló alakításában. Rá kell ébrednünk, hogy ezzel nemcsak önmagunk, szeretteink és utódaink, de nemzetünk, az emberiség és az élet ellen is jóvátehetetlen bűnt követünk el. Nem törődhetünk bele végleges alávetettségünkbe, nem élhetünk úgy, hogy életünk legtöbb napja nem eszményeink megvalósításával, hanem 10-12 óra robottal telik el – és eközben a kereskedelmi rádiók „legjobb” zenéi töltik ki lelkünk érzésvilágát.Nem élhetünk úgy, hogy nem lépünk fel közösségeink, közös ügyeinek védelmében. Ha nem alakítunk ki olyan társadalmi eszmecserét, hírközlést, ami a valós információk jobbító célú, teljes körű átvilágítását lehetővé teszi, akkor minden jó szándékunk elvérzik az ellenérdekelt tulajdonosok kezébe adott társadalmi kommunikáció hozzáállásán. Nem tudunk egymásra találni, ha ennek útjában, mint két agyi idegsejt között, idegen kézben tartják az idegi összeköttetést. Látnunk kell, hogy a „tömegkommunikáció”, azaz helyesebben a társadalom, a nemzet hírközlése, agya ugyanolyan irányító szerepet játszik a társadalom életének irányításában, mint saját életünkben saját agyunk.Történelmi időket élünk. Egyik oldalról tekintve hazánk ezer éve nem került olyan előnyös helyzetbe, hogy függetlenségét visszanyerve a magyarság felemelkedésének szentelhesse tevékenységét. Másik oldalról, a „rendszerváltással”, mások szerint: módszerváltásssal újabb függőségbe kerültünk: a Habsburgokat, az oroszokat a nemzetközi pénzvilág gyarmatosító erői váltották fel. Érdemes a történelmet vallatóra fognunk: volt-e ehhez hasonló helyzet már a történelemben, és miféle megoldásokat találtak a hasonló helyzetbe került népek?Mivel hazánkban ma a világ egyik legelvadultabb kapitalizmusa dúl, tanulságos, ha a XVIII. századi vadkapitalizmus időszakát vesszük szemügyre. A gazdasági-anyagias szemlélet hirtelen uralkodóvá válása világtörténelmileg jelentős ellenáramlatokat indított be. Ennek során került előtérbe a kultúra és a civilizáció fogalma, újraértékelődése. A társadalmak védekezése természetszerűen fordult a kultúra felé. A társadalom életében a kultúra hasonló szerepet játszik, mint az egyén életében a tudat, az értelem, az öntudat. És mivel mindig tudatunk, tudatos döntéseink a felelősek életünk alakításáért, ezért a közösségi tudat, a kultúra a felelős a közösség ügyeinek irányításáért. A materializmus pedig az egyéni és a társadalmi felelősség alól igyekszik kihúzni a talajt, amikor a kész tényeket elsődlegesnek feltüntetve a folyamatokat alakító, irányító tudatot másodlagosnak állítja be. Csak akkor cselekedhetünk felelősen, ha felismerjük, hogy a mai anyagias szemlélet hosszú távon átadja az események feletti rendelkezést az élet, az ember, a társadalom iránt felelőtlen erőknek. A felelős cselekvés pedig éppen attól felelős, ha tudatos döntés alapozza meg. A tudatos döntés pedig akkor lesz megalapozott, ha előzetes, helytálló tájékozódáson, az értékelés és döntéshozói szempontok társadalmi egyeztetésére épül. Tehát az emberi, felelős életalakítás társadalmi szinten csakis a köztudat felemelésén, és ezt követően a társadalmi folyamatok átláthatóvá tételén és a köztudattal összhangba hozott irányításán alapulhat.Ma már a társadalmi-politikai erők nagy részére rátelepedett a nemzetközi pénzvilág. Társadalmunkból egyre jobban kiszorulnak a nemzeti, önvédelmi, önfejlesztő szempontok.Ahhoz, hogy életünket megváltoztassuk, hogy visszaszerezhessük közös sorsunk alakítása feletti szuverenitásunkat, nem elég, ha az urnákhoz járulunk. Hamis az az elképzelés, ami az egymást négy- évenként váltogató hatalmi elitek kezébe teszi le a nemzet, a társadalom sorsát, és ezután négy évig ölbe tett kézzel várja a felülről jövő mannát. Elengedhetetlenül fontos belátnunk, hogy minden magyar, minden állampolgár éves, évtizedes szinten felelős közös sorsunk alakításáért. Az ember attól ember, hogy képes előre gondolkodni, hogy képes tájékozódni, valós szempontjait felismerni és eszerint cselekedni, a felismert célt érvényre is juttatni. Ha valaki embernek született, és egész élete abban áll, hogy újra meg újra felbuktatják, újra meg újra orra esik, az inkább hasonló egy olyan légyhez, ami újra meg újra az átlátszó ablakon akar átröpülni, mint az emberhez. Új, megfelelőbb képet kell alkotnunk emberi mivoltunkról! Embernek lenni annyit jelent, mint távlatokban gondolkozó és cselekvő, közösségi szinten is értelmesen és felelősen cselekvő lénynek lenni. Ehhez fel kell emelnünk kultúránkat, mert a kultúra hivatott térben és időben átfogni és hagyományozni nemzetünk és az egész emberiség tudását, érzésvilágát, mindannyiunk életének ügyét.Hogyan tudunk valódi értelmet adni életünk egészének? Ehhez tudnunk kell rábírni a civilizációt a közös, értelmes cél követésére! A kultúra a közösségi életvezetést jelenti, a közösség erőinek leghatékonyabb összefogásával elérhető élet érvényre juttatását. A kultúra az emberiség társadalmi, nemzeti szinten szerveződő szellemisége. A kultúra szellemünk közösségi ereje, mindannyiunk életbevágó ügye.Ahhoz, hogy életünkkel rendelkezhessünk, ki kell alakítanunk életünk közösségi lehetőségeit. Iskolákat, intézményeket kell létrehoznunk a nemzeti önrendelkezés érvényre juttatásának feladatával. Attól nemzet a nemzet, hogy öntevékenységével teljes mértékben felelős közösségi tevékenységet valósít meg, juttat érvényre. Ma is tapasztalhatjuk, hogy az ország viselt dolgairól legtöbbünknek van véleményünk, akkor is, ha sokunkat elkábítanak a sorsunktól elidegenítő társadalmi hatások, provokációk. Ezt az öntevékenyen kialakított véleményt kellene segíteni, amit úgy lehet elérni, hogy szellemi alapokat adunk olyan közösségek létrehozásához, amelyek e vélemények pontosításához, helytálló erejének növeléséhez és társadalmi érvényre juttatásához szükségesek.Először is a nemzet igényeinek megfogalmazására, felmérésére és össztársadalmi egyeztetésére, új közmegegyezés kialakítására kell vállalkoznunk, mindannyiunk akaratának, szellemiségének, szemléletének és cselekvésének közös és valós távlatokba emelésére. Elfogadhatatlan az a szemlélet, hogy az ország lakosságának túlnyomó része nem alkalmas nemzetünk önálló és teljes jogú tagjának lenni. Ez a nemzet eszméjét tagadó, nemzetcsonkító szemlélet elfedi azt a felelősséget, amivel elsősorban a mai köztudat lezüllesztését kialakító politikai-gazdasági tényezők és a médiumok tartoznak. A ma uralkodó haszonszerzésben, haszonlesésben kimerülő világszemléletet a nemzeti, emberi létet alárendeli a haszonprés szorításának. Ha nem akarunk puszta haszonállattá válni, ha nem akarjuk életünket alárendelni ismeretlen üzletemberek pénztárcája hizlalásának, akkor nem nyugodhatunk bele kiszolgáltatottságunkba. Az ugyanis nem tarthat sokáig, ha szembenézünk a sorsunkat társadalmi és világszinten formáló erőkkel, ha felmérjük helyzetünket, beleértve a véleményünk formálására igényt tartó tudatipart is, ha közösen újra döntést hozunk, hogy összefogva megtaláljuk a kiutat ebből a ránk kényszerített kutyaszorítóból.Meg kell világítanunk sorsunkat egymás előtt, és ha ebben mindannyian részt veszünk, az ország sorsának alakítását sem lehet majd a nemzet nélkül irányítani. Közösségeket kell létrehoznunk a mai, előlünk titkok hét rétegébe burkolt világ titkainak megvilágítására, nemzetünk újjászületésére. El kell jutnunk a valódi, teljes, minden nemzetalkotót teljes jogú taggá tevő nemzeti öntevékenység újjászületéséig. A nemzetek és a nemzetfeletti, nemzetellenes erők világméretű küzdelmében nem hagyhatjuk cserben életünket, családunkat, barátainkat, utódainkat, szellemi közösségünket, értékeinket. Valódi nemzeti közösségeket kell teremtenünk, „alulról” elindított nemzeti intézményrendszerrel.Nemzeti ünnepeinknek családi, baráti köreinkben is erőt kell kapniuk. Elemi jogunk, hogy otthon érezzük magunkat hazánkban, átlátható viszonyok között, és e jogunknak felelős kötelességünk végre érvényt szerezni.Tisztelettel kérek mindenkit, aki részt kíván venni a nemzet megújulását segíteni igyekvő tevékenységben, minden egyént, csoportot, kört, civil szervezetet, jelezze egyetértését, cselekvési hajlandóságát, támogatását a gondolkodó körök országos létrehozásában. Az értelmiség fokozottabban felelős a köztudat alakításáért. Éppen ezért az értelmiséget felszólítjuk, foglaljon állást a köztudat emelésének ügyében, tegyen írásos javaslatot, mit kell tennünk nemzetünk újjászületéséhez! Mindenki, aki ebben érintettnek érzi magát, jelezze, miféle feladatot vállal. Széles körű társadalmi nyilvánosság előtt kell a teendők kérdésében közmegegyezésre jutni.Az 1820-as években a társasági életben kötelező volt a német nyelv használata. Ma íratlan törvény kötelezi értelmiségünket az anyagelvű gondolkodásra és e gondolkodás terjesztésére, érvényre juttatására, a mai, anyagilag uralt világ határozatainak kiszolgálására. De ahogy az 1820-as években nemzeti öntevékenységgel megszületett a reformkor, úgy ma is meg kell születnie az új reformkornak, és rajtunk áll, hogy meg is szülessen, hogy valóban nemzetünk legjobb erőit hozzuk felszínre. Felkérek mindenkit, segítse elő nemzetünk talpra állását, felemelkedését. Nem vagyunk egyedül, sorsközösségben élünk, és közös sorsunkat csak együtt tudjuk emberhez, nemzethez méltóan irányítani. Látnunk kell, hogy ez ma egyre inkább közigény. Mindenütt egyre jobban érzékelhető a nemzeti megújulás életbevágó szükségességének felismerése. A szerző csillagász