A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Építésügyi Hivatala elkészítette építési szabályzatunk (az Országos Településrendezési és Építési Követelmények, az OTÉK) módosításának tervezetét. Ez a kormányrendelet és annak módosítási tervezete érinti mindazon állampolgárok jogait és kötelességeit, akik valaha építési engedélyért kívánnának folyamodni. E szabályzat alapján kell minden települést beépítésre szánt – és ennek megfelelően közműves és közlekedési infrastruktúrával ellátott – belterületre, valamint beépítésre nem szánt külterületre felosztani. A belterület azután tovább oszlik lakó-, üdülő-, ipari, kereskedelmi, szolgáltató- stb. övezetekre. Az egyes övezetekben a telkek tulajdonosai azután az oda vonatkozó szabályok szerint építkezhetnek. Az építési szabályoknak a köz- és a magánérdekek összehangolását kell szolgálniuk, ezért ezt széles körben meg kell vitatnunk egymással.Első észrevétel, hogy a módosítási tervezet készítői nem vették figyelembe az 1998–99. évi belvizekből levonható tanulságokat. Eddig sem volt benne a szabályzatban, és a módosításból is hiányzik, hogy valamely város vagy község beépítésre szánt belterületévé csak olyan területrész nyilvánítható, mely beépítésre alkalmas. Melynél – a közművesítettségi követelményeken túl – a helyi önkormányzat, közterületeken vezetett árkokkal, csatornacsövekkel, a csapadékvíz elvezetését vagy elszikkasztását biztosította. Olyan nyílt árkos vagy föld alatti csöves csapadékvíz-elvezető rendszert szükséges építeni, melybe a telektulajdonosok minden külön engedély és hozzájárulás nélkül a kertjükből és házuk tetejéről az esővizet leereszthetik. Ahol a telekről a víz elfolyik és nem visszafelé. Aminek megvalósítása közfeladat.A kormányrendelet mindennapi tartózkodásunk helyszínéül lakó- és üdülőövezeteket jelöl ki. Érthetetlen módon lakóterületen lakóépület építhető, üdülőépület nem. Hogyan képzeljük el a falusi turizmust, ha még a kertvárosias, a falusias lakóterületen sem építhető üdülőépület? A módosítás pedig már ennek visszáját is tiltaná: üdülőterületen is csak kivételesen lehetne lakóházat építeni. Vagyis, ha valakinek egy település beépítésre szánt belterületén van egy építési telke, nem dönthetne arról, hogy oda a saját pénzén épített házát üdülőként vagy lakóházként akarja-e használni. Hatóságilag bele kívánnak szólni abba, hogy ott lakhat-e vagy csak üdülhet. Mivel egy családi ház egy üdülőháztól külső, esztétikai megjelenésében nem különbözik, semmiféle közérdek nem indokolja akár a lakóépület, akár az üdülőépület tiltását, a lakóépület kontra üdülőépület megkülönböztetést. Az helyénvaló, hogy üdülőterületen az állattartó, az ipari tevékenység korlátozott, nade az egyszerű ottlakás? Ez egy, a magántulajdon tiszteletben tartására alapozott társadalomban a telektulajdonos belügye kell legyen. Nem is olyan régen jogszabály korlátozta, hogy egy személynek csak egy lakása és egy üdülője lehessen. De ma a turizmusfejlesztés és a kisvállalkozás-ösztönzés idején, kifejezetten kívánatos, hogy az üdülőhelyeken olyan családi házak épüljenek, melyekben van négy-öt panziószerűen kiadható szoba, reggelivel, vacsorával, melyből a háziak jószerivel meg is tudnak élni. A befektetésnek és vállalkozásnak egyik legegyszerűbb formája, ha valakinek a saját szükségletén felül szobái vagy lakásai is vannak, melyeket bérbe ad akár lakóknak, akár üdülni vágyó turistáknak. Így hol üdülőként, hol lakásként funkcionál ugyanaz az építmény. Miért lenne ez probléma? Aki falusias lakóterületre építi házát, vagy ott bérel szállást, az számolni fog az állattartás közelségével. Akit ez zavar, az üdülőövezetben fog házat építeni vagy bérelni.Igen egyelőtlen az építési szabályozásunk a gépkocsik parkolása tekintetében, amennyiben csak az ingatlanok magántulajdonosai számára állapít meg kötelezettségeket. Minden lakáshoz (vagy ha nem lakásként használjuk, akkor „üdülőegységhez”) a telken belül az építtetőnek kell egy gépkocsi számára garázst vagy parkolót létesíteniük. De ha jön, teszem azt, négy-öt vendégem két óra időtartamra, azoknak is kellene parkolási lehetőség, mondjuk az út szélén. A fejleszteni szándékozott helyi kisvállalkozások támogatására is méltányos lenne, hogy az ügyfelek vagy a vásárlók egy része számára az utcán biztosítsunk parkolási lehetőséget. A minimális pénzből gazdálkodó közművelődési, közoktatási, közegészségügyi stb. intézmények esetében ma még teljesen jogosan vetődik fel az az igény, hogy ügyfélkörük parkolásáról, legalábbis részben, közterületen, közfeladatként történjék intézkedés. De sem a meglévő, sem a módosított építési szabályunk nem állapít meg a helyi önkormányzatokra kötelező, a parkolással kapcsolatos feladatot.A kerítések világából kilógnak a tömör falú kerítések. A szabályozás eddig a telek határán maximum 2,50 méter magas tömör kerítést engedélyezett, mely határétéket a módosítás most 1,50 méterre kíván leszállítani. Ki nem tudom találni az indokát. Ilyen mértékben javult volna a közbiztonságunk? Nem jó sem a régi szabályozás, sem a módosítási tervezet, mivel a tömör kerítés tekintetében nem differenciál az építési övezetek között. Nyilvánvaló, hogy egy ipartelepen nemcsak lehetséges, hanem kötelező is lehet egy 2,50 méter magas tömör kerítés, de egy üdülőterületen a tömör kerítés ellentmondásos, itt legfeljebb félméteres tömör lábazatról lehetne beszélni.Minden érdekeltnek tudnia kell, hogy itt ingatlantulajdonával való rendelkezésének bizonyos fokú korlátozásáról van szó. Ezzel kapcsolatban joga és kötelessége, hogy az itt kiragadott néhány példán kívül is véleményt formáljon egy készülő jogszabályról.
origo.hu
Orbán Viktor: Győztek a hazafiak!
