A z MSZP elkeseredett harcot folytat a parlamentben a diktatúra idején, idegen hatalom segítségével elrabolt földeknek a valóban önállóság alapján álló szövetkezetekbe történő átszervezése ellen. A törvényhozásban folytatott propagandaháború egybeesik azzal az időszakkal, amikor harminc esztendővel ezelőtt másodszor verték be a föld népét a szövetkezeteknek nevezett kolhozokba. Az ötvenes évek végén Kádárék már olyan erősnek érezték magukat, hogy három esztendővel az 1956-os szabadságharc vérbe fojtása után ismét autóra ültették funkcionáriusaikat, munkásőreiket, és megszállva a falvakat, községeket, erőszakkal kényszerítették a parasztságot, hogy írja alá a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot. Ezzel ismét bérmunkás kategóriába süllyesztették a mezőgazdaságból élő embereket, akik 1956-ban kiszabadultak a kolhoz világából.Ma hirtelen nem akarnak tudni ezekről az időkről, és úgy tesznek, mintha a kényszerkolhozosítás megfelelne az igazi szövetkezeti mozgalom elveinek. Ezek a funkcionáriusok mindig tudták, miképpen kell a szavakkal úgy játszadozni, hogy a tényleges szándékot eltakarják.Jó példa erre, hogy a kommunista párt 1947-ben még tagadta, hogy a parasztságnak kiosztott földek elvételét tűzte ki célul. Ez derül ki a Szabad Nép 1947. augusztus 10-én megjelent cikkéből. Révai József, a párt ideológusa így írt néhány héttel a választások előtt: „Ha a kommunisták győznek, suttogják a gaz rágalmazók, jön a kolhoz! Vége az egyéni parasztszabadságnak, a paraszti magántulajdonnak. Ha a kommunisták győznek a választáson, terjesztik a gaz bitangok, akkor felszántják a mesgyét, kirántják a földből a köveket, egy nyájba terelik a parasztokat... A kolhoz orosz szó, közös gazdálkodást jelent a föld közös megművelésére. De abból, hogy a kolhoz kell a szovjet parasztnak, nem következik, hogy kell a magyar parasztnak is. A magyar paraszt múltja, szokásai, hagyományai mások, mint az orosz paraszté. Minden nép a saját ízlése szerint keresi a boldogulás útját. Ezt mi, kommunisták tudjuk és méltányoljuk legjobban. Balgák, őrültek volnánk, nem vennénk számba, hogy a mi parasztságunk a paraszti magántulajdon és egyéni gazdaság megszilárdítása útján akar boldogulni. A mi kommunista pártunk parasztpárt is!”Ezek a szép szavak egy cseppet sem akadályozták meg őket abban, hogy a magyar múlt, a hagyományok sárba tiprásával, a népakarat megcsúfolásával viszont a moszkvai paranccsal hajszálra egyezően ne dolgozzanak a magyar mezőgazdaság szovjetesítésén és a falu népének igába törésén. Révai írása csak mákony volt. Néhány esztendővel később, a Magyar Dolgozók Pártjának átkeresztelt kommunista párt a hatalom birtokában megkezdte a kuláküldözésnek nevezett lélekmérgezés, tagosításnak nevezett földrablás, a begyűjtésnek nevezett terményrablás és a téeszcsé, vagyis a tovább szolgáló cselédség, az újkori jobbágyság intézményesítését. Amikor másodszor küldték ügynökeiket a kolhozosítás végrehajtására, természetesen nem azt mondták: a falusi nemzet leigázására törnek, éppen ellenkezőleg: a nemzetet meg akarják szabadítani az egyéni tulajdon nyomasztó gondjaitól. Jóllehet az előző esztendők nyíltan megmutatták, hová züllesztették az egykor nemzetközi ranggal bíró magyar mezőgazdaságot az első kolhozosítási hullámmal, mégis, moszkvai parancsra újra rohamot intéztek a magyar falvak népe ellen.Most azok a népnevelők, milicisták, félrendőri különítmények emberei, akik az idegen uralom kiszolgálóiként annak idején azon fáradoztak, hogy rabigába hajtsák a parasztságot, az akkor megszerzett konc megtartásáért újból a mákony hintésébe kezdtek. Ez az igyekezet igazolja Márai Sándor szavait, hogy: „...a kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt”.
origo.hu
Menczer Tamás: Hazudós vagy, Peti! - videó
